Szülei: Földvári Sándor, Sembery Mária.
Nős, felesége Szemere Erzsébet.
Gyermekei: Gábor 1787. Mihály 1788. Pál
Iskoláit az aszódi algimnáziumban kezdte s a pesti ág. ev. főgimnáziumban folytatta ; azután a bölcseletet a bencések győri akadémiájában, a jogot Pápán az ev. ref. kollégiumban Stettner (Zádor) György alatt hallgatta. 1846-ban ügyvédi vizsgát tett és 1847-ben Pestmegyében szolgabíróvá választatott. 1848-ban a pesti járási nemzetőröket vezette Szenttamás alá, a lázadó szerbek ellen. A bekövetkezett önkényuralom alatt elvonulva élt falusi birtokán. Az alkotmányos aera beálltával főszolgabíró lett s 1872-ben a keceli kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. 1878-ban Pest megye alispánja lett; 1884-ben újólag megválasztatott és a vaskorona-renddel díszíttetett föl. 1881-ben a pesti ág. ev. egyházmegye felügyelőjévé, 1886-ban a bányakerület; gyámintézet világi elnökévé választatott meg. — Munkája: Országgyűlési karcsolatok, 1873. nov. 7-től 1874. márcz. 9-ig. Bpest, 1874. Petrik Könyészete. — Prot. Uj Képes Naptár 1889. 41. 1. arczk. — Nemzet 1893. 328. sz. esti k.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. III. Fa-Gwóth. Budapest, 1894.