Iskoláit a selmeci, pápai s pozsonyi főiskolában végezvén. 1828ban Borsiczky Ignácz, Trencsén vármegye első alispánja mellett joggyakornok volt. 1829-ben Pestre jött jogi tanulmányait bevégezni, s 1830-ban ügyvédi oklevelet nyert. Édesatyja hirtelen halála miatt édes anyjához sietett. Családi s politikai okok miatt az akkori főispán semmi tisztségre nem akarta alkalmazni, sőt 1838-ban, midőn a nemesség fölszólalt és a másodalispánságra való kijelöltetését kívánta, ezt is megtagadta; miután pedig az összes nemesség mást választani nem akart, a tisztválasztó-széket eloszlatta. 1839-ben mint követjelölt lépett föl az akkori országgyűlésre s egyhangúlag meg is választák. Egyéni s politikai meggyőződése szerint Justh a szabadelvű ellenzéki és haladási párttal tartott. 1842-ben másodalispánná választatott ; működése most nagyobb súlyt nyert és a körülmények szerint eléggé jelentékeny pártot alakított a szabadelvű eszmék védelmére. Az első alispán távolléte miatt az 1843. országgyűlésre nem léphetett föl mint követjelölt. 1847-ben ismét országgyűlési követnek választották és az 1847-1848.-i nevezetes országgyűlésen is az ellenzéki s haladási párttal szavazott. Az 1848.-i országgyűlés befejezte után Bars vármegye főispánja s a főrendiház tagja lett, 1849-ben pedig a magyar seregek előnyomulása következtében a kormány Turóc vármegye ideiglenes vezetésével bízta meg, a míg Barsba nem mehet. Ez nemsokára bekövetkezett, Lévára ment és ott július 2.-án befejezte hivataloskodását; az onnan visszavonuló sereggel Aradra ment és sok viszontagság közt novemberig ott időzött, mire barátai segélyével vissza ment Turócba, hol már ekkor minden birtoka lefoglalva volt; maradása azonban itt sem lehetett, mert a katonai törvényszék idézése folytán Pestre kellett mennie, honnét csak 1850. szeptemberben bocsátották biztonság-levéllel haza, míg li kétes helyzetének végre az amnesztia véget vetett. Ez időtől azonban más tere nem lévén, gazdálkodással foglalkozott és csak 1859-ben lépett ki újból a protestáns egyházi önkormányzat védelmére. 1861-ben a turócszentmártoni kerület képviselőjének választotta, valamint az 1865.-i s az 1869.-i országgyűlése is ugyanazon kerület. Az 1867.-i kiegyezés alkalmával a Deák-párt híve volt; a Deák-párt elnökének választotta és e tisztét viselte 1875. elejéig, midőn a politikai viszonyok kényszerűsége az új pártalakulást létre hozta. Otthon hasznos szolgálatokat tett a magyar nemzetiségnek a pánszláv irányzatok ellen. 1875. novemberében gyászos betegség lepte meg, elméje elborult, a halál azonban megkönyörült rajta. — Cikke a Pesti Hírlapban (1841. 55. sz. Szegények ügyvédei); még több cikket is írt a 40-es években és azután is a politikai lapokba; országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. (Közlöny 1848—49. és Endrődi Sándor, Általános Mutató a magyar országgyűlés képviselőházának Naplóköteteihez. Bpest, 1896. II. 3. 83. 1.) Nagy Iván, Magyarország Családai V. 375. 1. — Magyarország és a Nagyvilág 1866. J.6., 20. SZ. arczk., 1875. 51. SZ. arczk. — Budapesti Közlöny 1869. 53., 64. SZ. — Pesti
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. Iczés-Kempner. Budapest, 1897.