Gyermekei: Gyula, Lajos, Vince, Róza.
A gimnázium alsó osztályait otthon édesatyja vezetése alatt, majd Pápán és Gyönkön végezte, a bölcseleti tanfolyamot Nagykőrösön, a teológiát Pápán hallgatta. 1837-ben Császárra (Komárom megye) ment akadémiai rektornak. Azután tíz hónapig enyingi (Veszprém megye) segédlelkész, majd Díszeiben és Szilasbalháson Halász Sámuel, a mezőföldi egyház segédgondnoka házánál nevelő volt, mire egy évig még ott káplán, majd két évig Székesfehérvárt adminisztrátor volt. 1845-ben lett sáregresi, 1853-ben mezőszentgyörgyi, 1868-ban soponyai lelkész, egyházmegyei számvevő és tanácsbíró. — Cikkei a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (a 40-es években Mezőföldi álnév alatt több cikk), a Vasárnapi Újságban (1854—55. A vasárnapi iskolában mit tanítsunk ?, 1856— 57.); a Boros Mihály által szerkesztett Kalauzban több közlés és a Fördős Lajos által szerkesztett Kecskeméti Lelkészi Tárban (1870. prédikációk) és a Prot. Pap című közlönyben. — Munkája : A lelkipásztori hivatalnak az egész emberiségre kiáradó hasznai. Pápa, 1858. (Kálmán Ádám szilasbalhási pap felett mondott gyászbeszéd 1857-ben.)
Uj M. Athenás 199. 1.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. Iczés-Kempner. Budapest, 1897. Dunántúli Protestáns Lap. 1894. 5. évf. 50.sz. p. 784., 794-795.