Szülei: Karsay Sándor tanító,
Lelkész Rétiben; iskoláit Sopronban végezte, hol kiváló tehetségével és szorgalmával korán magára vonta Kis Jánosnak, az ottani szuperintendensnek és írónak figyelmét, ki őt úgy a komoly tudományok mint a magyar irodalom művelésére hathatósan serkentette; Kis egyházi beszédeit, magyar irodalmi dolgozatait többször Karsaynak mondta tollba, szórakozásul pedig Horatius ódáit olvasgatta s magyarázta előtte. Hogy nem siker nélkül, mutatja az, hogy az 1794-ben alapított soproni magyar társaság pénztárnokául K. választatott. Miután a tanulói pályát, a három teológiai évvel Sopronban bevégezte, 1833-ban, tiltva lévén magyar ifjaknak a külföldi egyetemekre menetel, Bécsbe ment teológiára; egy évi tanulás után Zay Károly gróf hívta meg gyermekei nevelőjének. Ezen állásban két évet töltött, mely idő alatt a közel eső Nagyszombatban német egyházi beszédek tartásában is gyakorolta magát. 1837-ben Mencshelyen (Veszprém megye) szenteltetett fel káplánnak, majd a lelkésze elhunytával ennek utódjául választatott meg. 1839-ben Tétre (Győr megye) hivatott meg lelkésznek. 1847-ben megválasztatott egyházkerületi aljegyzővé, 1853-ban gyámolító intézeti főpénztárnokká, 1858-ban a győri egyházmegye esperesévé, 1862-ben egyházkerületi főjegyzővé, 1866-ban a dunántúli ág. ev. egyházkerület püspökévé s 1867-ben győri lelkésszé, hol mind ekkorig működik. Rendes teendőinek végzése mellett főfigyelmét a népnevelés fejlesztésére s felvirágoztatására, a lelkész- és tanító-özvegyek és árvák eddigelé teljesen elhanyagolt anyagi helyzetének jobbítására fordította. E célból az általa szervezett nyugdíjintézet alapjának növelésén Pálffy József lelkésszel legtöbbet fáradozott, úgy hogy míg negyven évvel ezelőtt alig harmadfélezer forint felett rendelkezett a nyugdíjalap, most a tőkéje a 100,000 forintot is meghaladja. Az egyházkerület iskoláinak módszeres vezetése sem kerülte ki figyelmét; 1838-ban indítványba hozta a tanítói értekezletek tartását. 1895. július 7.-én körlevélben tudatta, hogy lemond püspöki hivataláról. Ő felsége előbb királyi tanácsosi címmel, majd 1887-ben magyar nemességgel tüntette ki téthi előnév adományozásával. — Számos vallásos költeményt írt és fordított, kivált Geroktól, melyek a Prot. képes Naptárban (1857), a Prot. árvaházi Naptárban, a protestáns lapokban és folyóiratokban jelentek meg. A Prot. Pap című lapnak is munkatársa volt. — Munkái : 1. Általános és részletes tanmód. Protestáns népiskolai tanítók számára vezérfonalul. Pápa, 1844. — 2. Gyűlést megnyitó beszéd Haubner Máté . . . superintendenssé történt megválasztatása és főpásztori hivatalába lett felavattatása alkalmával Pápán 1846. okt. 6. U. ott. (Borbély József és Haubner M. beszédeivel együtt.) — 3. Oltári beszéd a nagydémi ev. fiókegyház templomszentelésén. U. ott, 1858. (Mások beszédeivel együtt.) — 4. Egyházi beszéd, melyet üdvözült gr. Széchenyi István tiszteletére a pápai ev. egyházban 1860. máj. 6. tartott. U. ott, 1860. — 5. Beliczay Jónás életrajza. Bpest, 1880. (A Magyar protestáns egyháztörténelmi monographiák közt. Prot. Theol. könyvtár 13.) — 6. Haubner Máté ev. superintendens fölött 1880, szept. 14. Sopronban tartott gyászbeszéd. Sopron, 1881. (Haubner Máté ev.superintendens Emléke cz. munkában Poszvék Sándor emlékbeszédével és Haubner életrajzával együtt.) — 7. Agenda vagyis az egyházi szertartások végrehajtásának módja. Bpest, 1889—90. (Czékus Istvánnal együtt.) Prot. Képes Naptár 1868. 35. SZ. arczk. — Dunántuli Képes Naptár 1882. (G-yurátz Ferencz). — 1887 : Vasárnapi Újság 35. Szám arczk., Pesti Hirlap 231. SZ., Nemzet 231. SZ. — Petrik Könyvészete és Bibliogr. I. 265., II. 333., 848., III. 729. 1. — Pallas Nagy Lexikona X. 225. 1. (Farkas József). — Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 43. 1.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. Iczés-Kempner. Budapest, 1897.