Szülei: Kenessey Benjámin községi jegyző, Pauer Katalin.
Középiskoláit Gyönkön, Pápán, a felsőbbeket (1844—46-ban egy bölcseleti s két jogi évet) Debrecenben végezte. Azután a fiumei tengerészeti iskolába lépett, mire tengerész lett. 1847. február 22.-én letette a kereskedelmi tengerész hadnagyi vizsgát. Csakhamar a trieszti Lloyd-társaság hajóin nyert alkalmazást és mint hadnagy utazta be Dél-Európa, a nyugat és a kelet tengerpartjait, az észak-afrikai s nyugat-ázsiai partokat. 1848 elején nevelőatyja meghalván, ennek végtisztességtételére haza jött; a szabadságharc alatt honvéd lett és mint hadnagy szolgált a Mészáros első hadi gőzösön. 1849. januárjában főhadnagy, februárjában pedig a Nagyváradon tervezett tüzériskolában a matematika tanára lett századosi ranggal. 1849-ben a Honvéd nevű gőzössel részt vett a csurogi csatában; de Lukács Dénes a tüzérséghez kívánta vissza. Az üldöztetések elől Debrecenbe vonult vissza hol a francia s olasz nyelvből adott órákat és abból élt, mígnem 1850 elején a debreceni takarékpénztárnál nyert könyvvezetői állást. 1852-ben ismét hajóra lépett. A balatoni Kisfaludy gőzös kapitánya lett. 1853-ban mint kormányos a Dunagőzhajó-társasághoz jött át melynél 1867-ig szolgált kapitányságig terjedő fokozatos előléptetés mellett. Ekkor a közlekedési minisztériumhoz neveztetett ki s 1868-ban hajózási felügyelő s a vasúti s hajózási magyar királyi felügyelőség hajózási osztályának vezetője lett. A minisztérium rendeletére 1868. december 10.-én nyitotta meg a hajózási téli iskolát, melynek igazgató-tanára volt (az iskola 1874. december 17.-én szűnt meg.) 1873-ban főfelügyelővé lépett elő. A magyar tudományos akadémia 1871. május 17.-én választotta levelező tagjának. Mint magyar királyi hajózási főfelügyelő a Szávahíd építése ügyében ment a Boreas hajóval az alvidékre. Brodban elvégezte dolgát és visszatérőben volt, mikor 1879. július 15.-én éjfélkor (midőn egy órával előbb a Szávahíd építésére vonatkozó jegyzőkönyvet aláírta) a hajó fedélzetén tüdőszélütés véget vetett munkás életének. A magyar tudomományos akadémiában 1880. december 20.-án Galgóczy Károly tartott fölötte emlékbeszédet. — Költeménye van a Tavaszban (Pápa, 1845); cikkei az Új M Múzeumban (I. 1850—51. A reáltudományok tanításának szükséges voltáról...y Bartel név alatt); a Debreceni Közlönyben (1860. 29—32. sz. Mily képzettségűnek kell lennie a mai kereskedőnek ? tíz arannyal jutalmazott pályamunka), a Győri Közlönyben (1860. 99. sz. A győrgönyői kis Duna, 102. sz. Duna-kikötőnk érdemében); a Szépirodalmi Figyelő-ben (1860—61. A Maelörömbe sodratás); a Vasárnapi Újságban (1861. Erichsen Péter, 1862. Conte Domini Vincze, a fiumei tengerész-iskola igazgatója, 1863, A Derű nevű első magyar gőzgép története, 1866. Az ó-budai hajógyár, 1867. Lukács Dénes. Fiume. Egy nap Fiúméban, Visszaemlékezés a tengerre, 1868. Duna-gőzhajózás rövid története, Néhány nap Franciaországban, 1874—75. A vitorlás hajókról 1879. Espartero herceg, Pauer János); a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1861. A népnevelés hiányairól Debrecenben és vidékén és ugyanott a népnek a közügyek iránti érdekeltsége emelésének módjairól), a Házi Kincstárban (1861. Az illendőségről); írt még cikkeket a Hölgyfutárba (A fiumei szózat, ford. olaszból), M. Sajtó, Politikai Újdonságokba (Egy pillantás az Aldunára), Magyarország Anyagi Érdekeibe (A FelsőTiszáról hajózási szempontból, A hajózásról, mint vállalatról, Hajózási érdekeink), a M. Világba (A találmányok méltatása *** jegy alatt), a Magyar Ember Könyvtárába (III. 1863. A gyöngyhalászat Ceylon szigetén, olasz források után); a Honba (1865, 211. sz. Észrevételek Xantus János e című iratára: A magyarországi gőzhajózás érdekében, 218. sz. Xantus válasza); a Politikai Hetilapba (1866. A hajózási törvényekről), az Ungarische Nachrichtenbe (1865. Die Entstehungsgeschichte der I. priv. Donau-Dampfschiffahrts-Gesellschaft), a Magyarországba (1867. 1. sz. A hajós pálya és ahhoz szükséges ismeretek); a Magyarország Képekben (I. 1867. A magyar Duna és melléke II. 1868. Lukács Dénes) ; a Budapesti Közlönybe (Beszéd a hajózási téli iskola megnyitása alkalmából 1868. dec. 10.), a M. Mérnök- és Építész-egylet Közlönyébe (A vitorlás hajókról, 1878. Hajózásunk a verseny teren); a Nemzetgazdasági Szemlébe (A Dunagőzhajótársaság jogi viszonya az államhoz, 1778. A rendes és keskenynyomatú vasutakról.) — Munkái: 1. Német-magyar és magyar-német hajózási műszótár. Pest 1865. — 2. Halászatunk és a haltenyésztés. U. ott, 1868. (A m. tudom, akadémia által, egyéb pályaművekkel e cz. alatt: Halaink és haltenyésztésünk, kiadva.) — 3. Jelentés gróf Mikó Imre közlekedési miniszterhez a havrei tengerészeti kiállítás megszemlélése alkalmából. U. ott, 1868. — 4. Hajózási törvények és rendszabályok, különös tekintettel a magyar Dunára. Jegyzetekkel és tárgymutatóval, ü. ott, 1869. — 5. Hajózási árúkezelés. U. ott, 1870. — 6. Statisztikai adatok a magyar korona területén 1870-ben forgalomban volt hazai uszákról. Kiadja a m. kir. közmunka és közlekedési minisztérium. I — III. folyam. Buda, 1870-72. — 7. A kapaszkodó hajózásról. Székfoglaló. Pest, 1872. (Tenage, Towing. Tauschiffart. Értekezések a term. tudom, köréből III. 1.) — 8. Segédkönyv hajósok, közlekedési intézetek hivatalnokai és szállítók számára. Bpest, 1873. Egy térképpel. — 9. A vízből való élet- és vagyonmentés eszközei. U. ott, 1874. (Értekezések a természettud. köréből V. 7.)— 10. Adatok folyóink vízrajzi ismeretéhez. U. ott, 1877. Tíz tábla rajzzal (Értek, a mathem. tud. kör. V. 2.) — Kéziratban: Egy magyar tengerész naplója 1846. őszhó 6-tól 1848. nyárutó 17-ig cz. alatt tengeri utazásáról naplót hagyott hátra. Vasárnapi Újság 1869. 34. SZ. arczk., 1879. 11. SZ. arczk., 29. SZ. arczk. — Szinnyei Könyv. — 1879. Prot. Egyh. és Iskolai lap 30. SZ., Hon 173. SZ., Ellenőr 346., 347. SZ., P Hirlap 179. SZ. — Nemzetgazdasági Szemle 1880. (Vörös László.) — V. Akadémiai Almanach 1881. 306. 1. — Uj M. Athenas 203. 1, — Galgóczy Károly Emlékbeszéüe K. felett. Bpest. 1881. (Értekezések a term. tud. köréből XI. 21.) — Petrik Könyvészete. — Kiszlingstein Könyvészete és gyászjelentés.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VI. Kende-Kozocsa. Budapest, 1899.