Szülei: Kiss Zsigmond városi alkapitány, Bihary Ágnes.
Nős, felesége Spitzer Paula.
Gimnáziumi tanulmányait Komáromban kezdete s Pápán fejezte be. A jogi pályára lépvén, 1892-ben a budapesti egyetemen jogi doktorrá avatták és 1893-ban ügyvéd lett. Ügyvérbojtár lett Tatán és Komáromban. Utána Komáromban ügyvédi gyakorlatot folytatott. — Először Tarczy Lajos pápai tanár 50 éves tanári jubileumára írt ódájával tűnt fel (1880. dec.), mely az ünnepélyen elszavaltatott. Bocsor István ötven éves tanári jubileumára, a komáromi Jókai-ház emléktáblájának leleplezésére s Beöthy Zsigmond 50 éves írói jubileumára is írt alkalmi költeményeket. Első verse 1880. decemberében jelent meg a Pápai Lapokban és a 80-as években sűrűn jelentek meg költeményei a Komáromi Lapokban és a Pápai Lapokban; az Ország- Világ, Képes Családi Lapok és a Vasárnapi Újság is hozták verseit. Humorisztikus költeményeivel és tárcáival munkatársa volt az Urambátyámnak és Bolond Istóknak. A Komáromi Lapoknak kezdettől fogva belső munkatársa volt (Kárpáthy Zoltán névvel is: költemények, társadalmi cikkek, tárcák.) Vallási költeményei, zsoltár-átdolgozásai az újonnan készülendő protestáns egyházi énekes könyv tervezetébe is felvétettek. — Munkája: Költemények. Komárom, 1890. (Ismert. Vasárnapi Újság 1891. 15. sz., Fővárosi Lapok, Komáromi Lapok 13. sz. Erdélyi Pál sat.) — Szerkeszti a Komáromi Lapokat 1897 eleje óta. Komáromi Lapok 1890. 33. Sz. — Corvina 1897. 23. sz. és önéletrajzi adatok. az Alsócsallóközi Ármentesítő Társulat ügyészeként és titkáraként is szerény tisztviselői tiszteletdíjat kapott. Tevékeny szerepet vállalt a város közéletében is, két éven át tagja volt a városi törvényhatóságnak, 1917-ben pedig a Jókai Egyesület irodalmi osztályának az elnökévé választották. 1919-ben megbetegedett tífuszban, amelyből kigyógyult ugyan, de amúgy is gyenge szervezetét annyira megviselte, hogy tüdőbaj támadta meg. Azzal küszködött sokáig, mígnem elhatározta, hogy a Tátrába megy gyógyulást keresni. Ám a sors közbeszólt, mert 1920. január 14-én hirtelen elhalálozott.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VI. Kende-Kozocsa. Budapest, 1899. Dunatáj. 2014. 22. évf. 7. sz. p. 3. (Február 9.)