Szülei: Kovách Ernő Vendel földbirtokos és megyei tisztviselő, Rákóczy Juliánna.
Nős, felesége Roskoványi Auguszta.
Iskoláit Győrszentmártonban, Pápán, Keszthelyen, Kőszegen és Nagykanizsán végezte. A hat gimnáziumi osztály végeztével, 1841. októberében a Belovárt (Horvátország) levő katonai intézetbe lépett, melyet három év alatt elvégzett. 1845. májusában Zala megye részéről kineveztetett magyar királyi nemes testőrnek és hadnagynak, honnan 1848. szeptember 23.-án átlépett a Hódmezővásárhelyt alakult 30. sz. csongrádi honvéd-zászlóaljhoz, mely akkor Aradon volt a várostromnál; november16.-án lett százados és részt vett az Arad körüli csatározásokban és ostromban. 1849. márciusában a zászlóaljával a Perczel Mór hadtestéhez csatlakozott, mely Bács megyében és a Bánátban működött. 1849. április 24.-én lett zászlóaljparancsnok és április 29.-én harcolt a velencei, május 6.-án a tomásováczuzdini és 25.-én az óbecsei végre július 14.-én a bácshegyesi csatákban. Ezután az osztrákok fogságába került Zimonyba, onnét szeptemberben Pestre az új-épületbe s november 15.-én az aradi várba vitetett. 1850. március 14.-én elítéltetett kötél általi halálra, majd kegyelem útján 16 évi várfogságra vasban. Az aradi várban szenvedte le fogságát, míg végre 1856. decemberében visszanyerte szabadságát. Ekkor segédmérnök lett Erhard Ágoston nyugalmazott Pest városi főmérnök mellett. 1860 tavaszán az akkori budai politechnikumnál letette a földmérői vizsgát. 1861-ben Pestmegyénél almérnöknek választották; szeptember hóban azonban a megyei alkotmányos tisztikar lemondásával az ő hivatala is megszűnt. Decemberben a váci püspöki uradalom mérnökévé neveztetett ki s 1865-ben a megyék újra szervezésekor Pest megyénél tiszteletbeli főmérnök lett. 1868 tavaszán a magyar igazságügyi miniszter kinevezte a lipótvári fegyintézet igazgatójává és ezen hivatalában két évig, 12-ig Illaván és 9-ig Vácon működött. A magyar jogászegylet börtönügyi bizottságának 1888. március 7.-én Budapesten tartott értekezletén mint meghívott szakértő szintén részt vett. 1890. júliusában nyugalomba lépett és azon év szeptemberében a váci ipar- és kereskedelmi hitelintézet megválasztotta vezérigazgatónak. A váci ipar és kereskedelmi hitelintézet vezérigazgatója volt.— Aradi fogságában írta naplóját, melynek első részében (540 lap) különösen bécsi, a királyi udvarral kapcsolatos élményeivel foglalkozik ; a II. részben (433 lap) a szabadságharcban átélt eseményeket írta le s a III. része (378 lap) pesti s aradi fogságáról szól. Naplójának Il.-ik részéből Arad város vésznapjai 1848-1849. című töredéket másolatban 160 lapon Arad város levéltárának adta át megőrzés végett. — Ezen naplóból mutatványokat közölt a Honvédben (1868. 33., 34. sz. A horvátok lefegyverzése Ozorónál), a Váczi Közlönyben (1887. 44. sz. A hegyesi csata, melyet a Kiskunság és Bácska című lapok is átvettek), a Budapesti Naplóban (1897. 52. sz. Nyilatkozat, az aradi 13 vértanúnak kir. ő felsége által esetleges megkegyelmezése ügyében, 62. sz. Naplótöredékek c. Kiss Pál kanonokról, Ferencz József király vallás-, magyar- és latinnyelv tanáráról) és az 1848 —1849. Történelmi Lapokban (1897. Az aradi foglyok képei s emlékei.) — Arcképe kőnyomat: rajzolta L. Appelrath, nyomt. Horn és Beck Bécsben (a Hajnal c. Albumban 1873.) Hajnal-Album, 1873. arck. — Bácska 1887. 5. sz. (Szárics Bertalant — Karcsú Arzén, Vác város története. Vác, 1888. IX. 359. 1. és önéletrajzi adatok.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VI. Kende-Kozocsa. Budapest, 1899.