Szülei: Kovács Péter református lelkész,
Középiskolai tanulmányainak végeztével a hittudományokat a pápai ev. ref. főiskolában hallgatta; néhány évi káplánkodás után J834-ben Bátorkeszin (Esztergom megye) lelkésszé választatott. A mi szabad ideje hivatalos teendői mellett fent maradt, azt teljes odaadással szentelte a gyümölcsészetnek: 1840-ben gyümölcsfajok ültetését kezdte s azóta ezt szakszerűen űzte. Ez irányban gyűjtött tapasztalatait gyarapítandó. az ötvenes évek vége felé nagyobb tanulmányutat tett Nyugat-Európának gyümölcstermelésükről nevezetesebb országaiba. Huzamosabb ideig tartózkodott Württembergben, a Rajna melléki híres gyümölcstermő vidékeken, Belgiumban, Hollandiában, Poroszországban; kiváló gonddal tanulmányozta a legnevezetesebb gyümölcstelepeket, hogy a művelési módszerekkel s különösen a kitűnőbb fajokkal megismerkedvén, azokat hazájában is meghonosítsa. A bátorkeszi több holdnyi gyümölcsfatelep rövid időn ismeretessé vált széles e hazában és a szerény magyar lelkésznek európai hírt szerzett a pomológia terén. Utóbb már nem csupán a hazából nyert megrendeléseket; csemetéit messze külföldre is elvitték, sőt néhány évvel halála előtt egész hajórakományt szállított Afrikába is Alexandriából keltezett megrendelésre. A klasszikus nyelveken kívül elsajátította a német, olasz és francia nyelvet is. Buzgó fáradozása számos elismerésben részesült; arany, ezüst és más érmeket nyert kiállított gyümölcsgyűjteményeivel és csemetéivel; a hazában rendezett kiállításokon kívül, hol neve mindig a legelső jutalmazottak között szerepelt, az 1873.-i bécsi világkiállításon is érdeméremmel és díszokmánnyal tüntették ki. Érdemeiért az országos gazdasági egyesület tiszteletbeli tagjául választotta s a király ő felsége a Ferencz-József-rend polgári arany érdemkeresztjével tüntette ki. A komáromi ev. ref. egyházmegye tanácsbírája volt. — Cikkei a M. Gazdában (1847. II. Átalános észrevételek a középponti gyümölcsfaiskola körül), a Gazdasági Lapokban (1857—58. Tapasztalataim a gyümölcsészet körében: magvetés sat., Az 1858. tél hatása növeldém fáira, 1859. Kertészet, töredékek naplómból, 1860. A faültetés, 1867. Mi által és mikor leend bortermesztésünk virágzó ?), a Kerti Gazdaságban (1858. Néhány körte válfajainak rövid jellemzése, 1859. Válasz Székelyfy Gyulának, Utazás a külföldön. Egy pár szó a gyümölcskiállításokról, jelesül a központiról, 1860. Adalék a gyenge csemeték ültetéséhez), a Falusi Gazdában [(1862. I. Gyümölcsészet: az ojtó vessző, 1863. Néhány részint új, részint legújabb körtefajok rövid ismertetése, 1864. A bátorkeszi faiskola nemes csemetéi), a Kertész Gazdában (1867. Mi által és mikor leend bortermelésünk virágzó ? 1870. Ha értékes borra akarunk szert tenni a vidéknek megfelelő legjelesebb szőlőfajokat kell ültetni), a Gazdászati Közlönyben (1870. Guvot szőlőmívelési rendszere, ábrákkal, A jó borcsinálás mestersége Guyot Gyula szerint), a Borászati Füzetekben (1870. Szőlőszeti elmélkedések az 1870. év kezdetével), a Wochenblatt für Land- und Forstwirtheban (1870. I. Guyot's Weinbau System, ábrákkal.) — Munkái: 1. Kalauz a gyümölcsfaültetés, nyesés és a bátorkeszi faiskolában találtató s csemetékben vagy oltóvesszőkben megrendelhető gyümölcs fajok körül. Pest, 1861. — 2. A bátorkeszi gyümölcs- és szölőfa-telepek név- és árjegyzéke az 1868—69. és 1869 — 1870. idényre ismeretterjesztő közleményekkel. U. ott. 1868—69. Két közlés. (Magyar és német szöveggel.) — 3. A bátorkeszi gyümölcs- és szőlőiskola leíró névsora. Bpest, 1875. Falusi Gazda 1862. II. 20. sz. köny. arck. — Szinnyei Könyvészete. — Új M. Athenás
237. 1. — Vasárnapi Újsag 1888. 19. sz. arck. — Komárommegyei Közlöny 1888. 12. sz. és gyászjelentés.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VI. Kende-Kozocsa. Budapest, 1899.