Szülei: Leveldi Kozma Ferenc földbirtokos, Dienes Antónia.
Nős, felesége Domonkos Judit.
Gyermekei: Flóra 1864.
Iskoláit a pápai ev. ref. főiskolában végezte. A gimnázium elvégzése után a belovai katonai intézet hallgatója lett. 1843-ban tiszti növendékként lépett be a 6. (varasd-szentgyörgyi) határőr gyalogezredbe s 1844-ben lépett be a nádor-huszárokhoz, 1847-ben mint főhadnagy hivatott be a magyar királyi testőrcsapatba; ezen udvari szolgálatát azonban 1848-ban ott hagyta s mint a Vilmos-huszárok egyik századának vezetője harcolt Szenttamásnál; végig küzdötte a szabadságharcot és a világosi fegyverletétel után bujdosott, mígnem Fehér megyében Baracskán telepedett le, hol megnősült. 1861-ig kis gazdaságának élt. Részt vett a megyei közéletben s főszolgabíróvá választatott. Az alkotmányos élet megszűntével ismét birtokára vonult. A provizórium alatt Sennyei Pál báró tárnokmester és a budai helytartótanács elnöke vette maga mellé titkárnak, 1867-ben pedig Gorove István nevezte ki saját tárcájához titkárnak és állította a lótenyésztési ügyosztály élére. Kozma azonnal megkezdte a ménestelepek újjászervezését, nevezetesen Bábolnán tiszta arab, Kisbéren telivér angol, Mezőhegyesen és Fogarason többféle kitűnő fajtát hozott be, s e nemes fajokból elárasztotta az országot elsőrendű ménlovakkal Övé az érdem, hogy a magyar állam jelenlegi lóanyaga, Angliát és Franciaországot kivéve, minden egyéb európai államét túlhaladja ; csak a kivitel összege külföldre 4—5 millióra megy, ehhez járul az a haszon, melyet a gazdák jeles lovaikért a katonai kincstártól kapnak. 850 állomáson 2500 állami ménes mén van elhelyezve községek és tenyésztő gazdák használatára, s 14 törzsménesben van gondoskodva nemes tenyészállatokról. Az eredményeit megtekintő király által 1872. májusában ott helyben neveztetett ki miniszteri tanácsossá, ezt követte a szent István-renddel és több külföldi rendjellel lett kitüntetése. Sikeres működése legfényesebb eredménye volt az 1885. országos kiállításon felmutatott lókiállítás, mely a maga nemében páratlan volt Európában. Minden nyár elején végig szokta járni a ménestelepeket és birtokokat, hogy a méneseket osztályozza és selejtezze, a gazdaságokat elrendezze. Ily szemleúton halt meg 1892. július 6.-án Mezőhegyesen, hol az 1898. május 23.-án leleplezett, Zala György készítette díszes emlékszobra áll. Emlékszobrot emeltek neki Kisbéren is, Baracskán pedig sírját közadakozásból készült oszlop jelöli, — Cikkei a Vadász- és Versenylapban (1869. A földmívelési minisztérium lótenyésztési és állam-ménesügyi osztálya köréből, 1871. Nyílt levél dr. Czilchert Róbert úrhoz az álladalmi lótenyészintézetek ügyében, 1873. Válasz N. E. Turfparallelen című cikkére, 1874. Válasz egy pár szóra Fogaras érdekében) ; a Földmívelési Érdekeinkben (1873. Nyílt levél országos lótenyésztésünk ügyében, 1874. Válasz gróf Klobusiczky János urnák, Miért nem nélkülözhetjük Bábolnát? Végszavam Bábolna fenntartása érdekében, 1875. Lótenyészintézetek tárgyában előterjesztés). — Munkája: Kozma Ferencz miniszteri tanácsosnak az 1875. máj. 8. Budapesten a köztelken tartott lótenyésztési értekezlet megnyitásánál az országos lótenyésztési intézetek állapotára nézve tett előterjesztése. Bpest, 1875. (Címlap nélkül.) M. Hírlap 1896. 115. Szám. — Pallas Nagy Lexikona VI. 858. 1. (Tóth Lőrinc). — Vasárnapi Újság 1892. 28, 29. sz. arck, 1898. 22. sz. arck., 50. sz. (Szoborrajzzal.)
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VI. Kende-Kozocsa. Budapest, 1899.