1819. október 15.-én lépett a rendbe s 1826. március 23.-án ünnepélyes fogadalmat tett; Pannonhalmán végezte a teológiát és 1827. augusztus 26.-án miséspappá szenteltetett fel. 1829. január 26.-tól a pozsonyi akadémián hitoktató és hitszónok, 1832. június 19.-től a bölcselet tanára volt; helyettesítette az 1837-38. tanév második és az 1839-40. első felében a magyar nyelv és irodalom tanárát. 1838. május 15.-től pro-szenior, 1839. április 17.-től szenior ; az 1844-45. és 1849-50. tanévekben a bölcseleti kar ideiglenes pro-direktora. 1850-től 1864-ig Pannonhalmán bölcseleti tanár, 1864-1870-ben pedig apát-helyettes. — Cikkei a Felsőmagyarországi Minervában (1831. Szeretet és barátság, Eszmélkedés a világról, 1832. Eszmélkedés a boldogságról, Ész és filozófia, 1834. Értelmi érzelem, Ész és szív, 1835. Mi gyönyörködtet ?, Némely ízlési és lélektani tünemények, 1836. Ember és állat.) Philosophiai Pályamunkák. Pest, 1835. I. 139. ]. — Scriptores Ordinis S. Benedicti. Vindobonae, 1881. 244. 1. — Ortvay Tivadar, Száz év egy hazai főiskola életéből. Bpest, 1884. 161., 188. l. és gyászjelentés.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VII. Köberich-Loysch. Budapest, 1900.