Szülei: Kovács Ferenc mérnök, Eőry Juliánna.
Férjezett, férje Literáti János tiszttartó.
Férje halála után Pápán lakott rokonai körében ; írt és olvasott és szép könyvtára volt. Élete végső részét még életben maradt testvérénél (dr. Kovács Pálnál) töltötte Győrött. Az öreg asszonyt az élet megfosztotta minden élvezettől, se nem olvashatott, se nem társaloghatott, mert teljesen vak és süket lett. Elveszté emlékező tehetségét is; szerető testvére azonban néha rá tudta vezetni a múltakra s ha egy-egy réges régi költeményét említette, azt el tudta mondani. A közéletből utójára már csak a politika nagy eseményei (török háború, bosnyák megszállás) érdekelték, melyeket hű testvére erős hangon adott tudtára. De csak rövid időre érdekelték ezek is. Ily rommá lett az egykori magyar írónő és derék honleány. — Az Auróra-kör idejében jelentek meg tőle cikkek és költemények L. vagy Kovács Terézia aláírással. Kovács Pál hátrahagyott kéziratai között egy drámája és Szegény Jakab című rajza van; Koltai a Jegygyűrű című sorstragédiát is L. művének tartja. Győri Közlöny 1879. 2. sz. (Nekr.) — Vasárnapi Vjság 1879. 2. sz. (Nekr.) — Fővárosi Lapok 1879. 6. sz. — Koltai Virgil, Dr. Kovács Pál élete és működése. Györ, 1889. 6. és köv. 1. és gyászjelentés.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VII. Köberich-Loysch. Budapest, 1900.