A gimnázium nyelvészeti osztályait Pápán és Rév-komáromban, a humaniórákat Sopronban végezte. 1804. október 31.-én lépett a szent Benedekrendbe s Pannonhalmán kiállván a próbaévet, a bölcseletet ugyanott és Győrött, a teológiát szintén Győrött és Pannonhalmán hallgatta. 1809-ben a franciák elől szerzetes társaival együtt Tihanyba vonult és csak a béke megkötése után folytathatta tanulmányait. 1811. augusztus 22.-én, mint még nem 23 éves, pápai engedéllyel misés pappá szenteltetett fel. Tanári pályáját 1811-ben kezdte meg Nagyszombatban (a költészeti osztály tanításával); 1813-1814-ben Pannonhalmán a növendékpapok pro-magistere volt. 1814-1816-ban a pozsonyi gimnázium tanára; 1810-1818-ban nevelő volt özv. Somogyi grófnő házánál Bécsben, mely idő alatt beutazta Stájer-, Morva- és Csehországot; Bécsben szorgalmasan látogatta az egyetemi előadásokat. 1818-ban bölcseleti doktornak avatták fel Pesten. 1818-ban a pannonhegyi apátság könyvtárának rendezésével bízatott meg. 1820-ban Pannonhalmán, 1821-ben pedig a győri akadémián neveztetett ki a magyar és a világtörténelem tanárává, mely hivatalát 31 évig viselte. Egy ideig a győri akadémia pro-seniora volt, később felségileg kinevezett seniori és censori hivatalt viselt. 1847-ben mint a bölcseleti tanárok legidősbike ezen osztálynál aligazgató volt. Időközben több utazást tett hazánkban és a külföldön, meglátogatta Német- és Olaszország főbb városait, apátságait és intézeteit. Rómában audienciát nyert XVI. Gergely pápánál, kitől ezüst mellpénzt és szent Benedeknek bronzból készült képét nyerte ajándékul. 1850-ben az újonnan szervezett győri nyolcosztályú nagygimnázium igazgatásával bízatott meg, azonban 1851-ben egészsége meggyengült, ezért búcsút vett a tanári pályától és mint lelki atya működött Győrött. Érdemei elismeréséül ő felségétől arany koronás érdem-keresztet kapott. Alkalmi versein kívül ünnepélyek alkalmával felírásokat is készített, így ő felsége körútja alkalmával, melyekért Győr városa tanácsa emlékkoszorúval tisztelte meg. A kolera áldozata lett. — Munkái: 1. Fuxhoffer Demjén jubiláris ünnepe alkalmára írt költemény. Veszprém. 1809. — 2. Elegia ill. ac rev. dno Thomae Kovács o. s. B. archiabhati occasione solemnis eius installationis. Jaurini, 1830. — 3. Carmen propempticum honoribus rev. ac ampl. domini Pauli Horváth, abbatis s. Aniani de Tihany, dum abdicate regentis munere in Tihanyiensem abbatiam rediret. U. ott. 1830. —4. Hálaadó vers, melyet mélt. és főt. Juranits Antal úrnak, Győrmegye püspökének, midőn mélt. és főt. Kovács Tamást szt. m ártoni fő apátúrnak szentelné, mély tisztelettel ajánlj sz. Benedek rendje. l. ott, 1830. — 5. Egyetemes történelem, melyet érettebb ifjak és olvasók számára írt. Első kötet. Őskor. U. ott, 1853—54. Két rész, nyolc füzetben. (Miután agyőri akadémián 1844-ig latinul adta elő a történelmet. Ezen munkáját is latinul írta, azután magyarra fordította s hajdani tanítványainak ajánlotta. Ism. Új. M. Múzeum 1854., Divatcsarnok 22. szám, Religio 1855. I. Kéziratban levő történelmének folytatólagos kiadását De la Casse Benjamin
rend- és tanártársa vállalta magára.) — Levele apátjához, Győr, 1853. dec. 19. (Figyelő XIX. 395. 1.) Religio 1855. II. 38. sz. (Danielik József.) — Ferenczi és Danielik, Magyar írók I. 362. 1. — Egyeternes M. Encyclopaedia XII. 1. 1. — — Divatcsarnok 1856. 10. sz. (Császár.) — Scriptores Ordinis S. Benedicti 281. 1. — Petrik Bibliogr.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VIII. Löbl-Minnich. Budapest, 1902.