Szülei: Magyar István malombérlő,
Atyja halála után Marki Ignácz kanonok jótékonyságából folytatta tanulását a veszprémi és székesfehérvári gimnáziumban; az érettségi vizsga után a veszprémi növendékpapok közé vétetett fel. 1859-ben pappá szenteltetett és egy évig segédlelkész volt Noszlopon; 1860-tól Széchényi Kálmán grófnál nevelő Bécsben, 1863 nyarán ismét segédlelkész lett Keszthelyen és augusztusban siófoki plébánosnak neveztetett ki. Itt nagy buzgóságot fejtett ki a fiúk iskoláztatása körül és a községben vörös-kereszt egyletet alapított. 1884-ben veszprémi kanonok és az elaggott papok szent Pál intézetének igazgatója lett Veszprémben. 1881-ben országgyűlési képviselőnek választották szabadelvű programmal. 1886-ban següsdi főesperes, 1888-tól pápai főesperes, 1890-ben prépost, 1896-ban sümegi főesperes, 1898-ban székesfehérvári főesperes és hantai prépost lett. Évenként tizenöt—húsz gyermeket vett házához, teljesen ellátta s iskoláztatta őket. Meghalt 1901. február 19.-én Veszprémben. — Országgyűlési beszédei a Naplókban (1881—84.) vannak. Szabadelvűpárti Naptár 1884-re Budapest 117. 1. arck. — Schematismus Weszprimiensis 1885. — Alkotmány 191)1. 45. sz. — Budapesti Hírlap 1901. 54. sz.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VIII. Löbl-Minnich. Budapest, 1902.