Tanulmányait szülőhelyén kezdte s folytatta a verbászi, újvidéki, szarvasi és pozsonyi gimnáziumokban. A jogot a pápai jogakadémián végezte. Rövid ideig ügyvédi gyakornok volt; 1842-ben ügyvédi oklevelet nyert és ekkor Zomborban ügyvédi irodát nyitott. 1848-ban Bácsmegyében szolgabíróvá és még ugyanazon évben a petrováci kerületben országgyűlési képviselővé választották. Részt vett a szabadságharcban; jelen volt a világosi fegyverletételnél, majd Aradra ment, a hol az osztrákok elfogták és börtönbe vetették. Az aradi börtönt három hónap múlva az Újépülettel cserélte fel. De itt csak két hétig volt fogságban, mert kegyelem útján visszanyerte szabadságát, de ügyvédi gyakorlatának folytatására csak 1856-ban kapott engedélyt. 1860-ban tiszti főügyész volt Bács megyében, majd ismét az ügyvédséget folytatta 1871-ig. Ekkor kinevezték Bács megye főispánjává és mint ilyen 1876-ig működött, mikor ismét ügyvédi irodát nyitott. Képviselőnek 1884-ben választották meg Zomborban ; a mérsékelt ellenzék tagja volt. — Országgyűlési beszédei az 1848. Közlönyben és az Országgyűlési Naplókban vannak. Halász Sándor, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1886. — Egyetértés 1887. 307. Sz. — Zombor és Vidéke 1887. 90. szám és gyászjelentés.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VIII. Löbl-Minnich. Budapest, 1902.