Középiskoláit Pápán végezte; azután bölcseletet és orvostudományokat hallgatott Pesten és Bécsben. 1868-ban Bécsből tárcaleveleket és egy beszélyt írt a Pécsi Figyelőbe ; 1869-ben Pesten az akkor megindult Ellenőrbe írt tárcacikkeket és színbírálatokat; ugyanakkor a nagyváradi Biharnak és a Debrecennek fővárosi levelezője volt. 1870-ben a negyvennyolcas Magyar Újság szerkesztőségébe lépett és annak tagja maradt, míg a lapnak élén Helfy állott; számos vezércikket és tárcát írt e lapba neve alatt vagy névtelenül, de álnevek és jegyek alatt is (Erdei, Villi, Üllő, Tamás, Mebo, Ego sat.). Egy cikke miatt, melyet a bankügyben írt, b. Kaas Ivorral párbajt vívott. Még mint a Magyar Újság munkatársa szerkesztette a Simonyi Ernő által kiadott Szombati Lapokat (1872. októbertől 1874. április 30.-ig Erdei Bódog névvel) ; ezt a lapot 1875. május 2.-án a Szabadság a Népzászlója című lappal egyesítve A Nép Zászlója cím alatt 1880 végéig szerkesztette és minden számába írt egykét politikai és gazdasági cikket. Közben 1875-1876-ban még az Egyetértésnek írt vasárnapi tárcákat és más lapokba (Hunnia, Családi Kör sat.) társadalmi irányú cikkeket. 1878. június 23.-án Független Hírlap című napilapot indított, melyet 1881. április 30.-ig szerkesztett, iránya inkább ismeretterjesztő, mint agitátori volt. 1878-ban a szentlőrinczi (Baranya megye) kerület megválasztotta országgyűlési képviselőnek; a képviselőházban több ízben felszólalt pénzügyi kérdésekben. Egy beszédében sürgette a valuta rendezését és kisebb pénzegység behozatalát, egy másikban a hírlapi hirdetések után fizetett bélyegilleték eltörlését indítványozta. (Napló 1878—81. III., VI., XVII.). Az országgyűlés végén a Független Hírlapot megszüntette ; visszalépett a politikai térről és egészen a közgazdasági irodalomra adta magát, melyre hajlamai leginkább vonzották. A Magyar Nemzetgazda című hetilapot indította meg, melyet mai napig szerkeszt. A kereskedelemügyi miniszter megbízta az ezredéves kiállítás kereskedelem-, pénz- és hitelügyi csoportjának szervezésével; egyszersmind ezen csoport előadója volt. Érdemei elismeréséül 1897. augusztus 17.-én «felső-gallói» nemesi előnevet kapott. — Munkája: A kincses föld. Nemzetgazdaságtan mindenki számára. Bpest, 1878. Kiszlingstein Könyvészete. — Pallas Nagy lexikona XII. 502., XVIII. 247. 1. és önéletrajzi adatok.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VIII. Löbl-Minnich. Budapest, 1902.