Apja Mezőszentgyörgyön volt református lelkész. 5—6 éves korában atyjával Enyingre költözött. Tanulmányait Losoncon kezdte meg és a pápai ref. kollégiumban fejezte be, ugyanott hallgatta a jogot is, melyben Stettner (Zádor) György volt a tanára. Ezután egy évig Bécsben volt házi tanító s egyszersmind a politechnikumon a vízépítést is hallgatta, majd a mérnöki tanfolyamot bevégezte s 1844-ben oklevelet nyert. A szabadságharc előtti években Sopron és Vas vármegyében tagosító munkálatokkal foglalkozott. Az 50-es évek elején Enyingre vonult vissza és Veszprém és Fejér vármegyékben végezett terjedelmesebb birtokrendező munkálatokat és azokkal kapcsolatosan kisebb vízi műveleteket. Ugyanebben az időben jutott közelebbi érintkezésbe Halász Gáspárral, a Nádor-csatorna mérnökével és ez által alkalma nyílt többféle jeles vízi munkákat közelebbről megismernie és azokban előszeretettel gyűjtött elméleti tanulmányait gyakorlatilag is kiegészítenie. Ettől fogva egészen a vízimérnökségre adta magát, úgy hogy Halász Gáspár elhunytával (1859. jan. 2.) a Nádor-csatorna-társulat őt választotta meg igazgató-mérnökévé. Akkoriban szinte országos érdeklődés mellett került napirendre a Balaton és Sió szabályozásának fontos kérdése, melynek neki is, mint hivatalból érdekelt félnek, részt kellett vennie. Ez ügyben tehát ő is felemelte a napi sajtóban (Pesti Napló 1862. 1866) szavát. A Sárréten is több szép öntözést rendezett be. Az alkotmányos élet beköszöntével 1871-ben a közmunka- és közlekedési minisztérium kebelébe lépett be s előbb mint elnöki titkár az elnöki osztályt vezette, utóbb a vízépítő szakosztályban a fölebezett víziügyek és a társulati működések tárgyalásával és intézésével foglalkozott. Ő felsége a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Megrendült egészségi állapota miatt, 1887-ben nyugalomra vonult, Cezére (Fehér megye). — Cikkei a Gazdasági Lapokban és a Pesti Naplóban (az 50-es évek elején, 1862., 1866. júl. a Sió-Balaton-szabályozásról, 1867. 172. sz. Tudósítás Enyingről); a Mérnök- és Építészegylet Közlönyében (1868. A fehérmegyei Sárrét öntözésének keletkezése és jelenbeni gyakorlata, 1870. A vízi rendtartás és vízjogi törvények természeti alapjai s főbb vonalai, 1882. Vízépítési ügyeink kezelése s az ügyvitel nehézségei); írt még a Földmívelési Érdekeinkbe s a Gazdasági Mérnökbe. — Munkái: 1. Tagosztály. Kézikönyvül különösen tagosító földbirtokosok és bírák számára. Pápa 1846. — 2. Az elkülönző tagosítás gyakorlati keresztül vitelének rövid vázlata. A fennálló törvények és gyakorlat alapján Magyarország újabb polgári viszonyaihoz alkalmazva. A pesti magyar reáliskola javára kiadja a «Pesti Napló» szerkesztősége (Török János). Pest. 1855. — 3. A Sárrétség öntözése és csatornánk hajózási hasznosítása iránti nézetek. Székesfehérvár, 1863. — 4. Vízjogi és vízmivelési alapismeretek kézi könyve. Saját viszonyainkra, s a hasznosítás igényeire való tekintettel. Pest, 1868. Szinnyei Könyvészete. — Petrik Könyvészete. — Sárközy Imre, Régibb vízimérnökeink életéből. Budapest, 1897. 133. 1. fénynyomatú arck.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VIII. Löbl-Minnich. Budapest, 1902.