Elvégezte az innsbrucki egyetemen teológiai tanulmányait, 1875-ben a jászói rendházban a magyar nyelv és irodalom, valamint a bölcselet tanára volt, egyszersmind a rend kormányzójának aktuáriusa, 1876-tól pedig a kassai főgimnázium tanára, hol 1881. február 27.-én meghalt életének 31., áldozópapságának és tanári működésének 7. évében szívbajban. — Cikkei a Kath. Hetilapban (1871—72. beszélyek); a M. Államban (1872 — 74. Külföldi levelek a tudomány, művészet és társadalmi élet köréből, 1873. Utazás Dél-Tirolban, 1874. A katholikus sajtó szerepe elleneivel szemben, 8 cikk); a Religióban (1875. Haladás a kath. egyházban, A philosophia tanításának szükséges voltáról a papnöveldékben, A psychológia szerepe az egyházi szónoklatban, 1877. könvvism.); a Kassa és Vidékében (1877. A képzelemről); a kassai főgymnasium Jelentésében (1878. A magyar bölcseleti irodalom története Apáczaytól az élőkig, 1880. Beszélgetés tanítványaimmal a szépről); a Felvidéki Tanügyben (1880. A sokoldalúság, Az iskoláztatás, Kazinczy mint paedagogus). — Munkája : Örömdal, melyet mélt. s főt. Schuszter Konstantin kassai megyés püspök úr főpásztori székfoglalásának emlékére mély tisztelettel nyújt a jászóvári premontrei kanonokrend kassai társháza. Kassa, 1877. Schematismus canonicoruin regularium . . . ordinis Praemonstratensis ... de eastro Jászó. Cassoviae, 1891. 149., 200. 1. és gyászjelentés.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. Ótócska-Popea. Budapest, 1905.