Zemplén megyei polgári szülőktől született; középiskolai tanulmányait Sárospatakon, a teológiát ugyanitt és Pápán végezte; ez utóbbi helyen tanítói oklevelet is szerzett. 1890 óta a nagyráskai (Zemplén megye) egyházban mint segédlelkész és tanító harmad félévig működött. 1893-ban az egyházi hatóság a kisazari egyházba helyezte át, hol előbb mint helyettes lelkész szerepelt két évig, 1895-ben pedig rendes lelkésszé lett; 1897-től aljegyzője, később főjegyzője volt a felső-zempléni egyházmegyének. Később gálszécsi (Zemplén megye) lelkész volt. 1924-től mint a Tiszán-inneni Egyházkerület főjegyzője működött, 1930-tól pedig annak püspöke volt Rimaszombatban. — Egyháztársadalmi, tanügyi, valláserkölcsi s más irányú cikkeket írt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapba, a Sárospataki Lapokba, a Zemplénbe, a Hajnal c. protestáns folyóiratba (ennek 1895-ben kitűzött első pálya-díját nyerte el dolgozatával), a Protestáns Szemlébe (1899); munkatársa az Adalékok Zemplén vármegye történetéhez című folyóiratnak; cikkeinek száma meghaladja a százat. — Munkái: 1. A kisazari ev. ref. templom megújítása alkalmával 1895. elmondott egyházi beszéd. Sátoraljaújhely. — 2. Lónyay Zsigmond (1593-1653). Történeti tanulmány. U. ott, 1902. (A tiszta jövedelem tíz százalékát a gálszécsi ev. ref. torony megújítására ajánlotta fel. Ism. Vasárnapi Újság, 1902. 10. sz.)
Önéletrajzi adatok.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X. Ótócska-Popea. Budapest, 1905.