A gimnázium első hat osztályát Győrben, a VII. és VIII. osztályt Pápán végezte. Tanulmányait a budapesti egyetem orvosi karán folytatta. Ittléte első idejében a Gabelsberger Markovits gyorsírászatból letette a tanári vizsgát 1879-ben. Ez évben egyszersmind a Budapesten most is megjelenő Gyorsírászati Lapoknak felelős szerkesztője volt. Ezen túl tanulmányainak befejeztéig a gyorsírászat oktatásából tartotta fenn magát. Reichenthal családi nevét 1883-ban változtatta Rudasra. 1884-ben megnősült. Kolozsvárt 1886-ban orvosi oklevelet nyert. Hallgató korában szorgalmas tanítványa volt Árkövy és Iszlai tanároknak is és szakismereteit e két tanférfinál szerezte meg. Általános orvosi ismereteit gyarapította a bőrgyógyászati és belorvostani klinikumokon is, a hol több ideig gyakornokoskodott, innen assistensi állást vállalt az élet- és szövettani tanszék mellett. Két évi szorgalmas működése alatt különös előszeretettel és bámulatra méltó kitartással különösen a szövettannal foglalkozott igen behatóan. Az 1889/90. tanévet a sebészeti klinikumon töltötte el. 1886 óta önálló fogászati műtermet nyitott. biztos keze, öntudatos és humanus fellépésével, egybekötve széleskörű ismereteivel, patienturája egyre nőtt, még pedig oly arányokban, hogy rövid egynéhány év alatt ő lett Kolozsvár első és legkeresettebb fogorvosa. Fárasztó munkája mellett azonban nem hagyott fel a búvárkodással, Apáthy szövettani intézetének rendes és szorgalmas látogatója volt, ez intézetből kerültek neki ki dicsőséget és hírnevet hozó fogszövettani dolgozatai is. Ilyen viszonyok között természetesnek találta a kolozsvári egyetem orvosi kara, hogy Rudas dr. kérvényét a magántanárság elnyeréséért a legmelegebben pártolja. 1896-ban meg is kapta a magántanári képesítését a fogak szövet- és kórtanából. Tíz évvel későbben ugyanaz a kar, tekintettel előadó nagyterjedelmű irodalmi működésére, kiterjesztene képesítését a fogak kór- és gyógytanára is. Mint orvos a kolozsvári kórházban gyakornokoskodott részint a bőrgyógyászati, részint a belgyógyászati kórodán. A kórodákat elhagyva, az élet- és szövettani tanszéknél Klug tanár mellett két évig mint tanársegéd működött. Innét Brandt tanárhoz került műtőnövendéknek, kitől 1890-ben műtői oklevelet nyert. 1886-ban kapott középiskolai orvosi s egészségtani tanári képesítést is. Magántanár a kolozsvári egyetemen 1896 óta a fogak szövet- és kórtanából. Szépszámú értekezései nagy szorgalmáról, mély tudásáról és általános műveltségéről beszélnek a legékesebben. Az erdélyi Múzeumegyletnek évek óta rendes tagja volt, a stomatologusok országos egyesületének egy ideig elnök- helyettese, majd pedig választmányi tagja s utóbbi időben rendes tagja volt; a Fogorvosi Szemle állandó munkatársát, a magyar fogorvosok egyesülete pedig rendes tagját siratja benne. A kolozsvári mentőegyesületnek évek óta főorvosa volt. — Cikkei az Erdélyi Múzeum-Egylet orvos-természettudományi Értesítőjében (1890. Vizsgálatok a fogzománc szerkezetéről, 1891. A fogakról, 1894. A fogak és a fogak szövetének hiányos fejlődéséről, Lepkowsky methodusa és eredményei, 1897. Adalékok a fogbél szövettanához, 1899. Tanulmány a fogak és csontok korhadásáról, 1902. A zománcprizmák hiányos elmeszedése, A zománcszövet alakelemei, A zománc felületére tapadó gombák, 1903. A foggyökereken észlelt egy ritka szöveti eltérésről, A foggyökerek felszívódásáról, Az interglobuláris űrökről); az Egészségben (1892. Hogyan jutnak be a testbe a bacteriumok, A fodrász- és borbélyműhelyek közegészségügyi szempontból) ; a Mi Fogászati Szemlében (1895. A fogakról általában, különös tekintettel phylogenesisükre és szövettani szerkezetükre, 1897. Ritka rendetlenség egy esete, 1899. Amalgam maradékokból készült tömőanyag, Rézmodellek készítése); a Stomatologiai Közlönyben (1902. A zománcoszlopok hiányos képződésének egynehány alakja, Megjegyzések a fogzománc szövettanához, 1903. Adalékok az Odonthel szöveti szerkezetéhez, 1904. Approximativ amalgamtömések, 1905. A zápfogak rágó felülete egyes részeinek pontosabb megjelölése, 1906. Adat a fogzománcfejlődés megindulásához); a Gyógyászatban (1904. Gyökértömés elővigyázati készülékkel, A zápfog egy változata, Vérmegtakaritás a foghúzásnál gyógyszerek nélkül); ezen cikkek nagyobb része megjelent a német szaklapokban is.
Századunk névváltoztatásai. Budapest, 1895. 195. 1. — Pallas Nagy Lexikona XVIII. 524. 1.Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 25. Budapest, 1962. p. 50-52.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XI. Popeszku-Rybay. Budapest, 1906. - Fogorvosi Szemle, 1912. 5. évf. 1. sz. p. 2-7.
