Sörös Ferenc és Ágoston Lídia földművelő szülőktől született; tanulmányait Pápán végezte (1815—28), a midőn poeseos praeceptor lett, 1829-ben Neszmélyre ment akadémiai rektornak. Két év múlva Pozsonyba hívták nevelőnek. 1832 novemberében papi vizsgát tett és Balatonfüreden, 1833-ban Tótvázsonyban, majd Inotán alkalmazták segédlelkésznek, 1834-ben Sólyon adminisztrátornak; 1835-ben Kádártán (Veszprém megye) lett rendes lelkész. A veszprémi egyházmegyében 1855-től 1870-ig tanácsbírói tisztet viselt, melyről agg kora miatt lemondott. Bölcselettel szeretett foglalkozni és Kantot követte; az egyházmegyei papi vizsgákon a bölcseletből szokott censeálni. — Tanuló korában verselni szeretett és több humorisztikus verse forgott közkézen. Tóth Ferencz felszólítására 1833. írta : «Csak buborék földi életünk ...» kezdetű halotti éneket, mely a Pápán 1842-ben kiadott és a dunántúli ref. egyházkerületben használatban levő : «Halotti énekek»-ben megjelent. — Sok egyházi beszéde maradt kéziratban. Uj M. Athenas 364- 1. — Prot. Egyh. és lsk. lap 1892. 22.sz.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XII. Saád-Steinensis. Budapest, 1908.