Szülei: Tóth József tanító, Marosa (Marcsa) Krisztina.
Nős, felesége Makai Mária.
Garamvezekénybe kezdte elemi iskoláit. Az ötödik osztály után a Pápai Református Gimnázium diákja lett, majd a budapesti Református Főgimnáziumban érettségizett. 1900-1903 között a lévai Állami Tanítóképző Intézet diákja volt, ahol tanítói oklevelet szerzett. 1904-ben Alsófegyverneken (Zbrojníky) tanítóskodott. Életútja 1905-től Budapesthez, majd házassága révén Orgovány községhez kötődött. Budapesten kapott gyógypedagógiai tanári diplomát 1906-ban. Mindezek mellett a Budapesti Tudományegyetemen pedagógiát, pszichológiát és filozófiát is hallgatott, középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Pályakezdőként a vakok intézetében dolgozott tanárként. Ranschburg Pál tudományos iskolájában is munkálkodott, majd az I. világháború ideje alatt. a Rokkant Ügyi Hivatal szociálisirodájának vezetője volt.1919-től a Vakokat Gyámolító Országos Egyesülethez tartozó Ifjú Vakok Intézetének igazgatója, valamint a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztériumban előadóként munkálkodott. 1922-től haláláig a saját szervezésű Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola előadója, majd 1924-től az intézmény igazgatója volt. 1922-től 1940-ig az általa kezdeményezett Magyar Gyógypedagógiai Társaság főtitkára, és a Gyermekvédő Liga igazgató tagja volt. Nemzetközi elismertsége bizonyítékául 1938-tól a Budapesten megalakuló Nemzetközi Gyógypedagógiai Társaság egyik alelnökévé választották. A gyógyító-nevelés témakörben több könyve is megjelent. Nagy elismerést keltett az 1927-ben megjelent A vakok képzeletvilága című munkája, melyet német nyelvre is lefordítottak. Sírhelye a Kerepesi temetőben volt, hamvait 1946-ban Orgoványban helyezték örök nyugalomra.
Forrás: https://kesziert.online/toth-zoltan/ - http://www.irisro.org/pedagogia2020januar/15HegedusRenataIldiko.pdf - Dunántúli Protestáns Lap, 1912 23. évf., 13. sz. p. 111.