Nancy Williams maga a megtestesült jógyerek. Egy ideig legalábbis az volt. Élete első tizennyolc évében szülői szigorban nevelkedett, ezért rutinból utasított vissza minden olyan ajánlatot és meghívást, ami akár csak a legapróbb tiltott történéshez vezethet. Bulik helyett inkább tanult, sorozatot nézett, és telefonban kritizálta a jeleneteket a barátnőjének. Csendben kuncogott, amikor az osztályát újabb szidások érték a tanárok részéről, akik a végzős évre sem tudták kivívni Nancy tiszteletét. Aztán eljött az utolsó gimnáziumi év novembere, és Hálaadás ünnepe előtti szent napon megérkezett a St. Elliot gimnázium elit falai közé az új történelemtanár. Christopher Burns az egyetemről frissen szabadult pedagógus, rideg és szarkasztikus, a stílusát legjobban a hozzánőtt öltönye és a bunkó megjegyzései írják le.
Nancy Williamsnek, ennek az ügyvéd anyukával élő, cserfes és olykor tiszteletlen végzős diáklánynak igencsak zavaró a férfi viselkedése. Persze, ez fordítva is elmondható.
Szóval a kérdés: mi történik akkor, ha ezt a kettőt összeeresztjük?