Szülei: Vargha Kálmán tanító, Szalay (Szalai) Mária.
Nős, felesége Felsőörsi Osvald Vilma Laura.
Gyermekei: László 1903, Ilona Mária 1904, Béla 1906, Jolán 1907, Kálmán 1908, Zoltán 1910.
Középiskoláit és a teológiai tanfolyamot 1888-1900-ban Pápán végezte ; ugyanott tette le a papi vizsgálatot is; egy évig segédlelkész volt Kálózon (Fehér megye), 1901-1905-ben rendes lelkész Berhidán és Lepsényben ; utána kálózi református papként működött. Mint kálozi lelkipásztor, gyorsan emelkedett a létrán, egymásután nyerve el a mezőföldi egyházmegye különböző tisztségeit, míg 1928-ban főiskolai gondnok, 1929-ben egyházkerületi tanácsbíró, végül pedig 1935-ben esperes lett. Lehetett a polgári Signum laudis tulajdonosa, lehetett a törvényhozó zsinat tagja, 'legelsősorban református lelkipásztor volt .— Írt egyházi és szertartási beszédeket a Kölesden megjelenő Protestáns Pap című beszédgyűjteménybe (1902., 1903); a Debrecenben S. Szabó József szerkesztésében megjelenő Debreceni Lelkészitárba (V. és VI. kötet); az egyház és iskola körébe tartozó cikkeket a Dunántúli Prot. Lapba ír, mely lapnak állandó munkatársa.
Rokona, Vargha Zoltán közlése.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. Telgárti-Zsutai. Budapest, 1914.