Családi neve Wohlmuth volt. 1893.
augusztus 27.-én a piarista rendbe lépett Vácon; iskoláit Kecskeméten fejezte be ; 1896-1899-ben a kolozsvári egyetem hallgatója és volt a Kalazantinumban a hittudományokat végezte, midőn 1900. július 5.-én pappá szentelték. Tanított Kolozsvárt, Nagykárolyban. 1907-ben átlépett a Szatmár-egyházmegyébe. Tanított a szatmárnémeti főgimnáziumban.— A Kalazantinum című folyóiratot 1898. szeptemberétől 1899. júniusig szerkesztette Kolozsvárt; ezen folyóiratban sok cikke jelent meg (1898—1902); írt még az Alkotmányba (1898. 301. sz. Mai irodalmunk); a Nagykároly és Vidékébe (1903. 50. sz. A biblia költészete). — Munkái: 1. A kolozsvári könnyező szűz kegyelemképének története. Kolozsvár, 1899. — 2. Az újabb katholikus vallásos lyra. U. ott, 1901. (Különny. a kolozsvári kath. fögymnasium Értesítőjéből.) — 3. Új poéták. (Black Blanka, Erdős Renée, Szabó Endre, Bárd Miklós, Gárdonyi Géza, Farkas Imre, Harsányi Kálmán, Kaffka Margit.) Nagy-Károly 1905. (Különny. a nagykárolyi kegyesrendi fögymnasium Értesítőjéből. Ism. Századok 1907.)
M. Könyvészet 1902. — Petrik, M. Könyvészet 1886—1900. és a m. n. múzeumi könyvtár példányaiból.
Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XIV. Telgárti-Zsutai. Budapest, 1914.