Vörösberényben kezdte iskoláit, 1780-tól a debreceni kollégium diákja, 1795-től Hajdúböszörményben rektor. 1797–1798-ban a jénai egyetem hallgatója. Külföldi tanulmányai befejeztével Szeghalmon, Pápán és Pécselyen helyettes lelkész, majd 1808-ban a veszprémi ref. gyülekezet prédikátorának választották meg. 1825-től Veszprémben egyházmegyei főjegyző és tanácsbíró. Kisebb írásai a Szépliteratúrai Ajándok c. lapban, a Tudományos Gyűjteményben, az Egyházi Értekezésekben és a Fábián-féle Prédikátori Tárházban jelentek meg.
Művei: A virtus tetején épült dicsőség temploma. (verses mű.) Nagyvárad, 1807. – A keresztény ember kézikönyve. Vp., 1808. – Halotti predikátziókra való rajzolatok. Pest, 1816. – Nevelés és tanítás tudománya. Pest, 1822–1823. – A vallás, mint a királyi székeknek és a polgári alkotmánynak gyámoszlopa. Vp., 1830. – Az emberi és a fejedelmi igaz nagysága...(I. Ferenc emlékére.) Vp., 1835.
Irodalom: Prot. Egyh. Isk. L, 1847. 7. sz. – KISS Áron: Magyar népiskolai tanítás története. 1–2. Köt. Bp., 1881–1883. – THURY Etele: A veszprémi református egyház története. Bp., 1893. – ÁCS Anna: Vörösberényi származású ref. egyházi írók. = Balatonalmádi és Vörösberény története. Balatonalmádi, 1995.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.