1889-ig Bánwárth Károly Mór néven ismert. Veszprémben a piaristáknál kezdte, Pápán a Református Kollégiumban folytatta, és Székesfehérvárott fejezte be a középiskolát. Ciszterci szerzetesnek készült, de kilépett a rendből. 1896-ban a budapesti tudományegyetemen tanári oklevelet és bölcsészdoktori diplomát szerzett. Már diák korában verselgetett, első sikerét Pápán aratta, ahol 1887-ben elnyerte a kollégium legjobb poétája számára kiírt díjat.
Az egyetem elvégzése után négy évig Temesváron, 1900 és 1932 között Budapesten gimnáziumi tanár. Főleg a magyarral rokon népek irodalmával és költészetével foglalkozott. 1921 és 1936 között a Turán c. folyóiratot szerkesztette. A finn és az észt irodalom fordítója, számtalan néprajzi és irodalomtörténeti tanulmány szerzője. Finn- és észtországi útjain népköltészeti gyűjtést is végzett. Várpalotán utca és általános iskola viseli nevét, ahol kőből készült mellszobra (B. Bartha István alkotása) és emléktáblája van. Irodalmi és tudományos hagyatékát 1965 óta a Krúdy Gyula Városi Könyvtár őrzi.
Művei: Verseskötetei: Egyedül. Bp., 1898. – Áhítat szárnyán. Bp., 1900. – Felhők és sugarak. Bp., 1911. – Urali dalok. (Eredeti és fordított költemények.) Bp., 1939. Jelentős fordításai és egyéb művei: Kanteletár. (A finn népköltészet gyöngyszemei.) Bp., 1902. – Kalevipoeg. (Az észtek nemzeti eposza.) Bp., 1929.; Új kiad. 1960. – A finn nemzeti irodalom története. Bp., 1926.
Irodalom: KOROMPAY Bertalan: ~. = Ethn, 1961. 2. sz. – KÖNCZÖL Imre: ~ emlékezete. Várpalota, 1971. – DIÓSZEGI Vilmos: ~, a finnugor hitvilág kutatója. = Ethn, 1972. 2–3. sz. (Magyar múzeumi arcképcsarnok: †Bp., 1960. szept. 26.)
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.