1810 tájáig Belitz Jónás néven ismert. Több helyütt tanítóskodott és lelkészkedett: 1799-től Szentantalfán, 1803 áprilisától Vanyolán, 1806 májusától Nagyalásonyban, 1809-től Kemeneshőgyészen. 1831 és 1842 között kemenesaljai esperes volt. Egyházi énekeket és verseket írt, amelyek a korabeli lapokban jelentek meg. Keresztény halotti énekeskönyvet adott ki, amely először 1815-ben jelent meg, negyedik kiadása pedig 1877-ben látott napvilágot. Irt néhány egyházi beszédet is. Kemeneshőgyészen halt meg, az ev. lelkészlak udvarán van síremléke.
Művei: Örvendező versek. Sopron, 1796. – A deák nyelv fejtegetése. Sopron, 1799. – Szívből örvendező tisztelet. Sopron, 1806.
Irodalom: KARSAY Sándor: Magyar protestáns egyháztörténelmi monográphiák. (Társszerző.) Bp. 1881.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.