Ősi díszítő festőiparos családból származott. 1951-től a Veszprém megyei képzőművész munkacsoport alapító tagja. Pályája az 1930-as évek közepén kezdődött. Pápán több iskolatípusban (általános, polgári, gimnázium) rajzot tanított. Veszprém megyében a rajztanítás általános és középiskolai felügyeletét is ellátta. 1935-től a negyvenes évek elejéig a Nagytemplom, illetőleg az Anna-templom kántoraként teljesített szolgálatot.
A 2. világháború kitörése előtt egy ideig a Munkásotthon énekkarát vezette. Élete, művészi munkássága elsősorban Pápához és a Dunántúlhoz kötődött. Műalkotásai megtalálhatók a Műcsarnokban, a Magyar Nemzeti Galériában és magánszemélyek tulajdonában. Több mint 60 kiállításából tíz önálló volt. Közülük egyik legrangosabb a budapesti, 1962-ben a Pedagógus Képzőművészek Országos Kiállításán való szereplése. Jelentős a város életével kapcsolatos közírói tevékenysége is. Alkotásaiból 2004-ben Pápán emlékkiállítást szerveztek és emlékszobát rendeztek be. – Sírja a pápai Alsóvárosi temetőben van.
Irodalom: HEITLER László: Képzőművészet Pápán. Pápa, 1967. – DEREGÁN Gábor: ~ képeiről. = Pápai L, 1960. 8. sz. és 1963. 1. sz. – G. JÁGER Teréz: A lélek melódiái (életmű kötet). Pápa, 2007. – Salamon Nándor.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.
