1949-ben a Pápai Állami Tanítóképzőben tanítói, 1952-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskola matematika-fizika szakán általános iskolai tanári oklevelet szerzett. Tanító 1944-1946-ban a Nemesszalókon, Pápán 1946-1948-ban a Pápai Római Katolikus, 1948-tól 1952-ig az I. Sz. Általános Iskolába. 1952 és 1964 között a pápai Bocsor István Középiskolai Kollégium vezetője, 1964-től 1988-ig a 304. Sz. Szakmunkásképző Intézet igazgatója. Iskolaépítő és iskolafejlesztő pedagógus volt. Több mint négy évtizedig dolgozott a Pedagógusok Szakszervezetében, tagja volt a városi és a megyei tanácsnak, egyik kezdeményezője a városi uszoda és művelődési ház (színház) építésének. 1988 után nyugállományban élt.
Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el: Kiváló Tanár (1972), Apáczai-díj (1982), Munka Érdemrend Arany Fokozata (1984). A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.
Művei: Szemléletformálásra van szükség (hozzászólás a Szakmunkásképző Intézetek Országos Tanácskozásán - 1972. okt. 10.) = Szakmunkásnevelés, 1972. 9. sz.
Irodalom: KARASZI Mihály: Búcsúbeszéd. = Megyei Pedagógiai Körkép 1992. 5. sz.
