Edvi Illés Pál

Tanulmányait itthon és külföldön is elvégezvén több előkelő családnál nevelősködött. 1815-től a jénai egyetem hallgatója. Először segédlelkész Rétiben, azután segesdi, 1823 és 1831 között vanyolai lelkész. Itt tanította Vajda Pétert. Vanyoláról Dömölkre ment, tíz év múlva pedig a Kemesaljai Egyházmegye esperese. 1845-től 1852-ig a pápai ev. esperesi kerület esperese. 1863-ban megvakult, lemondott hivataláról és Pestre költözött. 1835-től az MTA levelező tagja.

Munkáinak nagyobb része az egyházi, és a pedagógiai irodalom körébe tartozik, az ifjúság és a nép vallásos nevelésére irányul. A népköltészetet a nemzeti költészet megújuló mintájának tartotta, sürgette az eredeti népköltők megjelenését. Szorgalmazta a népdalok, népszokások, néphagyományok gyűjtését. Kéziratban maradt a szabadságharc és az abszolutizmus éveiről írt négy kötet Dömölki krónika. Vanyolán az ev. templomban tábla őrzi emlékét.

Művei: Vallási türelem példáji. Pest, 1826. – Ékes házi oltár, vagyis verses imádságok ev. keresztények számára. Pest, 1832. – Első oktatásra szolgáló kézikönyv, vagyis a legszükségesebb tudományok összessége... Pest, 1837. – A keresztyén abcze. Pest, 1939. – Elszórt költészetei. Pest, 1853.

Irodalom: VÖRÖS Károly: Kemenesalja 1848–1849. (~ emlékiratai.) = Vasi Szemle, 1964. – DÉVÉNYI József: ~ vanyolai munkásságnak méltatása. = Honismereti Tanulmányok. Pápa, 1970. – PÁNDI Pál: “Kísértetjárás” Magyarországon. 1–2. Köt. Bp., 1972. – FENYŐ István: Az irodalom respublikájáért. Bp., 1976. – SZABÓ Géza: Emlékezés ~ra. = MPK.,.,. 1993. 4. sz. – SZABÓ Géza: A közügyek szolgálója. Százhuszonöt esztendeje hunyt el ~ író és pedagógus. = N., 1996. júl. 6.

Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.

Születési dátum
Születési hely
Réti
Halálozás dátuma
Halálozás helye
Budapest
Foglalkozás
költő, evangélikus lelkész, pedagógiai író