1874-ig Gulden István néven ismert. A középiskolába Pápán járt, a teológiát Veszprémben, a filozófiát Szombat-helyen, majd a pesti egyetemen két évig a hazai jogot tanulta. 1837-ben Sümegen szentelték pappá. Fiatal papként, 1836–1841-es években a veszprémi püspöki hivatalban könyvtárosként és levéltárosként, később udvari káplánként és helyettes titkárként dolgozott. 1841 és 1871 között Kislődön plébános. 1852-ben a faluban missziós kápolnát építtetett, 1853-ban Szentháromság-szobrot állíttatott, 1858-ban renováltatta a templomot. Nevéhez fűződik a kislődiek némethangzású neveinek magyarosítása. 1871-től veszprémi kanonok, később pápai és somogyi főesperes. A Magyar Sion c. folyóiratban megírta több plébánia történetét.
Művei: A városlődi plébánia története. = M. Sion, 1864. 9. sz. – A kislődi plébánia története. = M. Sion, 1865. 9. sz. – A magyar–német-polányi plébánia története. = M. Sion, 1866. 9. sz. – A tósok-beréndi plébánia története. = M. Sion, 1866. 9. sz.
Irodalom: SZIKLAY János. – TILHOF Endre: Ajkai életrajzi lexikon. Ajka, 2003.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.