1934-ben tanítói képesítést szerzett, majd ügyvédi irodában dolgozott. Közben megszerezte az ének-zenetanári diplomát. A háborús években katona, három évig hadifogoly. Hazatérése után Pápán a Mezőgazdasági Szakiskolában pedagógus, majd az Állami Tanítóképző kollégiumának igazgatója, 1952 és 1956 között a Pedagógus Művelődési Otthon munkatársa és igazgatója. 1957 után Veszprémben a Megyei Tanács művelődési osztályán előadó, főelőadó, 1963-tól a Jankovics Lajos Művelődési Ház vezetője, rövid ideig tanított az Ének-zenei Általános Iskolában, 1973 és 1975 között a Dimitrovról elnevezett Művelődési Központ igazgatója.
Pápán a pedagógusok szakszervezetének kultúrfelelőseként, művelődési-ház igazgatóként (1952-1956), valamint amatőr színpadi előadások rendezőjeként és szereplőjeként egyik meghatározó szervezője volt a város korabeli művelődésügyének. Irányításával lendült fel Pápai Pedagógus Művelődési Ház élete, amely 1956-tól önálló intézményként dolgozott. A pápai pedagógus énekkar és a szimfonikus zenekar 1956. október 21-én, Budapesten szerepelt. Mindkét csoport aztán megkapta a Szocialista kultúráért kitűntetést. Veszprémben a Városi Vegyeskar tagjaként is évtizedekig aktív résztvevője volt a város kulturális életének. 1975-től nyugdíjasként Veszprémben élt. 1994-ben Gyémántdiplomával tüntették ki.
Irodalom: Egresits János: A Pápai Pedagógus Művelődési Ház története 1951-2001, Pápa, 2001.