Középiskolai tanulmányait a Pápai Református Kollégiumban végezte, ahol Tarczy Lajos tanítványa volt. Bécsben nevelő, majd a magyar udvari kancelláriánál tisztviselő. 1845-ben magyar nyelvtant írt, melynek alaktani részét a Pápai Kollégiumban tankönyvnek fogadtak el. 1848-ban belügyminisztériumi fogalmazó, a szabadságharc bukása után bujdosik; gazdálkodó, később tisztviselő volt. 1858-ban egy új formájú ekét talált fel. 1880-ban nyugalomba vonult és az erdélyi Alvincen gazdálkodott. Dickens, Copper, Shakespeare, Schiller munkáit fordította. Az MTA-nak 1845-től levelező tagja.
Művei: Regény és dráma párhuzamban. Pest, 1841. – Magyar nyelvtan. Bécs, 1845.
Irodalom: FENYŐ István: Valóságábrázolás és eszményítés. Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1830–1842. Bp., 1990.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.