Elemi iskoláit Balatonhenyén kezdte, majd Mohán és Szentgálon folytatta. Gimnáziumot, bölcseletet és jogot 1834 és 1845 között a Pápai Református Kollégiumban tanult. 1846-ban ügyvédi vizsgát tett, 1846-tól a Helytartótanácson dolgozott. A szabadságharc után Baracskára költözött, ott ornitológiával foglalkozott. 1860-ban Fejér megye aljegyzője, 1861–1869-es években a Pápai Református Jogakadémia tanszékvezető tanára. Eötvös Károlyt is tanította, aki a Nagyokról és kicsinyekről c. könyvében szépen emlékezik róla. 1869-től 1884-ig előbb a Honvédelmi-, majd a Pénzügyminisztériumban dolgozott. 1884-ben miniszteri tanácsosi címmel ment nyugdíjba. A nyugalom éveit iváncsai birtokán töltötte. 1904 karácsony estéjén merénylő oltotta ki életét.
Önéletírása a Pápai Református Főiskola értesítőjében, 1905-ben jelent meg.
Irodalom: BORSOS István: ~ önéletleírása. = P. Ref. Főisk. ért, 1904–1905.– DtPL.,, 1905. 13. sz. – EÖTVÖS Károly: Különös ember. = Nagyokról és kicsinyekről. Elbeszélések. Bp., 1906. – Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.