A kémiai tudományok doktora. Vegyészmérnöki oklevelet 1912-ben a budapesti műegyetemen szerzett. Az Országos Chémiai Intézetben dolgozott, majd a Budapesti Felsőipar-iskolában tanított. 1920-tól a Városlődi Kőedénygyár műszaki tanácsadója. Itt Ő dolgozta ki a massza és a máz összetételét. 1949-től a NEVIKI szilikátkémiai osztályának vezetője, 1951-től 1957-ig, nyugdíjazásáig a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanára. A Magyar Tudományos Akadémia Szilikátkémiai Albizottságának elnöke, a szakterület szervezeteiben és intézményeiben aktívan dolgozott. A hazai tűzállóipari és kerámiai nyersanyagok minősítésének kérdéseivel, új vizsgálati módszerek kidolgozásával, agyagásványok szerkezetével és a kerámiai égetés folyamán az anyagban végbemenő átalakulások folyamataival foglalkozott. Több mint félszáz szakközleménye jelent meg.
Művei: Építőipai anyagtan. Bp., 1924. – Kerámia. Bp., 1940. – Kémiai anyagok a kémiai iparban. Bp., Bp., 1948. – Kerámiai anyagok kémiai fizikája. Bp., 1951. – Differenciál-termoanalitikus módszerek. Bp., 1952. – Durvakerámia. Zománcipar. Bp., 1953. – Kerámiai iparok technológiája. Bp., 1953. – A kerámia elméleti alapjai. (Társzerző.) Bp., 1956. – A mullit keletkezési körülményeinek vizsgálata alumíniumszilikát-tartalmú kerámiai anyagokban. Bp., 1957. – A mullit szerkezete, képződése és jelentősége. (Társszerző.) Bp., 1961. – A magyar finomkerámiaipar története. Bp., 1973.
Irodalom: A Veszprémi Vegyipari Egyetem oktatóinak tudományos munkássága 1970–1980. Vp., 1989. – GROFCSIK Elemér: ~ (1890–1977). = Évfordulók a műszaki ás természettudományokban, 1990.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.