A török elleni harcok egyik legismertebb hőse, dunántúli birtokos nemesi család sarja. 1549-től Szigetváron, 1551-től Pápán, 1556–1557-ben hetvenöt könnyűlovas és ötven gyalogos parancsnoka Devecserben. 1557-től Győrben száz lovas hadnagya. 1560 és 1568 között Tihany várának kapitánya. Az 1550-es években Csobánc várának irányítását is ellátta, mint a vár birtokosa. 1563-ban I. Miksa aranysarkantyús vitézzé ütötte.
1566-ban Thury Györggyel együtt visszavette Veszprémet, Tatát, Gesztest és Vitán várát. Még ugyanabban az évben veszprémi főkapitány. Portyázásai és bajvívásai az egész országban ismertté tették, ugyanakkor hatalmaskodásai ellen a vármegyék és a veszprémi káptalan sorozatosan tiltakoztak. 1568-ban Bécsbe idézték, mire Erdélybe költözött és János Zsigmond hűségére állt. 1575-ben, a szentpáli csatában Báthori István hadainak generálisa. Báthori Szilágycseh várával és 63 faluval jutalmazta szolgálatait. Gyulafirátóton általános iskola vette fel nevét, az intézmény udvarán áll mellszobra, Merencsics Tibor alkotása.
Irodalom: TAKÁTS Sándor: Rátóti ~. = Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp., 1922. – TAKÁTS Sándor: Bajvívó magyarok. Bp., 1956. – Tapolcai füzetek. 5. Köt. Tapolca, 1988. – HANGODI László: A törökkori Csobánc. (Kézirat.) 1994. – PÁLFFY Géza: A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16–17. század). = Veszprém a török korban. Felolvasóülés Veszprém török kori emlékeiről. Vp., 1998. (Veszprémi múzeumi konferenciák 9.)
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.