A gimnázium 7–8. osztályát a Veszprémi Kisszemináriumban végezte. Filozófiai és teológiai tanulmányait a Collegium Germanico-Hungaricum növendékeként Innsbruckban kezdte, majd az 1. világháború után, Rómában fejezte be, ahol a filozófia doktorává avatták. Pappá Veszprémben, 1924-ben szentelték. Káplán Sümegcsehin 1925-től, Zalaszentgróton 1926-tól. Szemináriumi tanulmányi felügyelő és tanár a filozófia tanszéken 1927-től, majd a dogmatika tanára 1929-től. 1928 és 1933 között a Veszprémi Hírlap főszerkesztője.
Plébános Vaszaron 1933-tól. 1948 után az ÁVH rendszeresen beidézte és kínzással, zsarolással besúgásra, paptársainak feljelentésére akarta kényszeríteni. 1951 áprilisától 1956 októberéig a Vaszar-Mézeshegyben lévő présházak egyikének pincéjében rejtőzködött. 1957-ben Szentkirályszabadjára, majd Kolontárra került kisegítőnek. Nyugállományban 1967-től szentszéki bíró. Farkasgyepün, a szanatóriumban halt meg. Kolontáron temették. Vaszaron 1933-ban renováltatta és újjáalakíttatta a templomot és környékét, 1937-ben új orgonát építtetett. A háború előtt számos politikai és társadalmi írása jelent meg.
Irodalom: Veszprémmegyei fejek. Vp., 1929. – SZIKLAY János: Dunántúli kultúrmunkások. Bp., 1941. – Mezei Zsolt: A vaszari plébánia történeti névtára. (Kézirat a szerzőnél.)