Kántortanító család gyermeke volt. Tanítói oklevelét a Pápai Állami Tanítóképző Intézetben szerezte. Polgári iskolai tanári oklevelét Budapesten a Tanítóképző Intézetben kapta. Diplomája megszerzése után Pápán a Római Katolikus Polgári Fiúiskolában évtizedekig tanított. 1945 után a Kertvárosi Általános Iskola igazgatója, innen ment nyugdíjba. Honismereti szakkört szervezett, a gyermekek szüleik segítségével elkezdték Pápán és környékén a helytörténeti néprajzi jellegű muzeális tárgyak gyűjtését, mely alapja a pápai Városi Múzeumnak. Fiatal tanítóként legényegyletet vezetett, cserkészparancsnok volt. Kórust dirigált, és számos diákot tanított meg különböző hangszereken játszani. Egyik alapítója volt a Pápai Pedagógus Színjátszó Csoportnak.
Művei: A Hanság. Vp., 1941. – Rábatamási község múltja és jelene. Sopron, 1942. – Pápa, a katolikus város. Vp., 1942. – Kisfilmek Pápáról és környékéről. 1930–1945.
Irodalom: Pápai Pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.