Komáromi bencéseknél érettségizett, majd 1922 és 1925 között a Pápai Református Főiskolán, 1925–1926-ban a bazeli egyetemen teológiát tanult, ref. lelkészképesítő vizsgát tett. 1931-ben Pápán szentelték lelkésszé. 1939-ben, Debrecenben teológia doktori fokozatot, 1948-ban magántanári képesítést szerzett. Enyingen, Vörösberényben és Alsóörsön tevékenykedetett ref. lelkészként. Az utóbbi településen közel tíz esztendeig. 1956-tól 1966-ig Szekszárdon szolgált, egyúttal a Tolnai Református Egyházmegye esperese volt. 1975 és 1982 között Veszprémben élt, majd Győrbe költözött. Kutatási területe a 16–17. század művelődéstörténete és vallásfilozófiája. Tanulmányai elsősorban Theológiai Szemle c. folyóiratban jelentek meg a Heidelbergi Kátéról, Dávid Ferencről, Huszár Gálról, Méliusz Juhász Péterről, Bod Péterről stb.
Művei: A Csákberényi Református Egyház története. Pápa, 1937. – Samarjai János gyakorlati theológiája. Debrecen, 1940. – Károli Gáspár történelmi világképe. Debrecen, 1943. – A Heidelbergi Káté deformálódása az antitrinitárizmussal vívott harcokban. Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház négyszáz éves történetéből.
Irodalom: Bp., 1968. – Részletek a török hódoltsági reformáció történetéből. Bp., 1974. I.: Halottaink. ~ elhunyt. = Reformátusok Lapja, 1989. 32. sz.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.