Középiskolába Keszthelyen járt, majd 1903-ban belépett a Szent Benedek-rendbe, teológiát Pannonhalmán, tanári képesítést a budapesti tudományegyetemen szerzett. 1910–1916-os években Pápán tanított, majd Nyalkán plébános, 1928-ban, Győrben gimnáziumi igazgató. 1933 és 1947 között Pannonhalmán főapát. 1945-ig tagja az MTA-nak, 1939-től 1944-ig a Felsőháznak. Az Országos Közoktatási Tanács ügyvezető alelnöke, 1934-től a Magyar Pedagógiai Társulat tagja, 1938-tól királyi titkos tanácsos. 1947-ben Brazíliába távozott. Egyházi és szépirodalmi munkái a vidéki és a fővárosi lapokban jelentek meg. Írásaiban főleg az ifjúság nevelésével foglalkozott. Hamvait 1984-ben Pannonhalmán helyezték örök nyugalomba.
Művei: A Pannonhalmi Bencés Rend története 6/B. – Opus Dei imádságos és énekeskönyv...Pannonhalma, 1942.
Irodalom: SZENNAY András: A pannonhalmi Szent Benedek Rend névtára 1892–1986. Pannonhalma, 1986. – MINDSZENTY József: Emlékirataim. Bp., 1989. – VÁRSZEG Imre Asztrik: ~ pannonhalmi főapát (1929–1950.) Bp., 1990. (Pannonhalmi főapátok 1.) – GAÁL.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.
