Kluge-család a hagyomány szerint Szászországból származott és Mária Terézia idején telepedtek meg Magyarországon.
Kluge János 1777-ben Sárváron volt festőmester.
Id. Károly az 1780-as években a kötelező vándorlások után visszatért a család származási helyére, 1783-ban Sárváron önállósította magát. 1786-ban Pápán a Tapolca patak partján megalapította műhelyét. Egy 1806-ban keletkezett leltár szerint a festőműhely értéke a felszereléssel együtt 4 500 forint.
Fiatalabb Károly is folytatta apja mesterségét, vándorlásai után 72 mintadarabot hozott haza Pápára.
Őt Ferenc követte, akinek tevékenysége alatt 1869-ben megalakult a városban a kékfestő segédek betegsegélyező társulása.
A család következő tagja ugyancsak Károly (1853–1919) 1895-ben vette át az üzemet.
Az ő gyermekei Ferenc és Matild voltak.
Az üzem Kluge Ferencné nevén működött tovább, hogy az évtizedek során szerzett vevőkört megőrizzék.
Ferenc halála után Matild férje, Karacsay Béla katonatiszt leszerelt, kitanulta a szakmát és vezette az üzemet.
A Kluge-műhelyt 1954-ben védett gyűjteménnyé nyilvánították,
1962-ben létrehozták a Pápai Kékfestő Múzeumot. – A család tagjai a pápai Alsóvárosi temetőben nyugszanak.
Irodalom: DOMONKOS Ottó: A pápai Kékfestő Múzeum. = Műszaki Múzeumok Veszprém Megyében. Vp., 1972. – SOMFAINÉ PADOS Mária: Kékfestők Pápán. = Vp. Megy. Honismereti Tan, 15. Vp., 1993.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.
