1938-ban a Losonci Teológiai Szemináriumban, 1942-ben a Pápai Református Teológiai Akadémián végzett, ahol 1944-ben lelkészi oklevelet kapott. 1942–1943-ban segédlelkész Adorján-házán, Veszprémben, Nemesszalókon. 1943 és 1950 között segédlelkész és népfőiskolai tanár Veszprémben. 1950–1952-ben lelkipásztor Kádártán, 1952-től 1955-ig Bárándon, az 1955–1968-as években Egerben. 1955 és 1968 között esperes a Hevesi Református Egyházmegyében. 1968-tól 1992-ig lelkész a Budapest-budai gyülekezetben. 1968 és 1989 között esperes a Budapest-déli Református Egyházmegyében. 1992. december 1-jén nyugalomba vonult.
1971 után a Budapesti I. Kerületi Tanács és a Hazafias Népfront bizottságának tagja. 1975–1985 között országgyűlési képviselő (Heves megye 8-as sz. körzet). 1973-ban a Békemozgalom Kitüntető Jelvénye, 1974-ben Magyar Népköztársaság Zászlórendje III. fokozata, 1984-ben Budapestért Kitüntető Jelvény és a Hazafias Népfront Kitüntető Jelvénye, 1989-ben a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetéseket kapta.
Művei: Szentföldön jártunk. (Társszerző.) Bp., 1985. – Esperesi jelentések 1955–1992. (Kézira-tok.)
Forrás: Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 2001.