A Pápai Református Kollégiumban tanult, majd beiratkozott a műegyetemre, de 1878-ban a katonai pályát választotta és huszártisztként szolgált. 1898-ban álnéven verset küldött Rákosi Jenőnek. Tehetségét Jókai Mór fedezte fel, viszonzásul a nagy írót halálakor versben búcsúztatta. Tisztelte Petőfit is, 1897-ben jelent meg a róla szóló költeménye. Az első világháború alatt Nagykőrösön szolgált és 1918-ban tábornokként ment nyugdíjba. Ezután sokat tartózkodott Balatonfüreden, több verset írt a Balatonról, és megénekelte a tihanyi visszhang eltűnését.
Művei: Összegyűjtött munkái. 1–6 Köt. Bp., 1940–1942.
Irodalom: MERÉNYI Oszkár: ~. Kaposvár, 1939. – MERÉNYI László: ~ emlékezete = N., 1997. febr. 22. – KOMLÓS Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig. Bp., 1959.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.