Eredetileg Schwarcz György néven ismert. Privigyén, Szekszárdon és Pécsett tanult. A filozófiát az Esztergomi Főegyházmegye növendékeként már Nagyszombatban hallgatta, ahol doktorált. 1772-től Bécsben folytatta tanulmányait, itt elnyerte a teológia babérkoszorús fokozatát, alszerpappá majd szerpappá szentelték. 1778-tól áldozópap, a budai Széchenyi-Szeminárium tanulmányi felügyelője, érsekhelynökségi titkár, szentszéki jegyző, majd esztergomi kanonok. Négy éven át az esztergomi főkáptalani javak kormányzója, és a főkáptalan képviselője az országgyűlésen.
A veszprémi püspöki széket 1809. augusztus 11-én nyerte el. VII. Pius pápa napóleoni fogsága miatt a szentszék csak 1815-ben adott megerősítést, így a püspökké szentelés 1815. március 5-én történhetett meg. A főrendi és nemesi püspökök hosszú sorában ő volt az első közrendű származású főpap Veszprémben, aki még a nevét is megváltoztatta. Püspökként jozefinista egyházpolitikai elveket vallott, de egyéniségében nyoma sem volt a hatalom előtti meghunyászkodásnak. Pápán felújította a főesperességet. A papság irodalmi törekvései érdekében szívesen támogatta Horváth János kanonok folyóiratát, amely Egyházi Értekezések és Tudósítások címmel jelent meg.
Irodalom: HERMANN Egyed: ~ veszprémi püspök 1755–1821. Vp., 1947. (Veszprémi egyházmegye múltjából 11.)
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.