Kassán és Sárospatakon, majd 1789–1790-ben Utrechtben és Göttingenben tanult. Hazatérve 1791 és 1805 között a Pápai Református Főiskolán teológiát tanított. 1805-ben, Lepsényben lelkésszé választották, 1808-tól sárospataki lelkész és kollégiumi tanár. Fábián Józseffel együtt szerkesztették a Prédikátori Tárházat 1805–1808-as években. Egyházi műveket és alkalmi verseket írt. Nem volt híve a nyelvújításnak, Kazinczyt szellemes gúnyversben támadta.
Művei: Keresztyén kathekizmus a vallás históriájával...Győr, 1796. – A hit ágazatairól. Kolozsvár, 1813. – Kisdedek Kathekizmusa. Győr, 1804. – Énekek, Vác, 1807. – Magyar versekről. Pest, 1810. – A reformátió harmadik századjának öröm-innepe...Sárospatak, 1817.
Irodalom: TAKÁTS Sándor: Részletek a nyelvújítási harc történetéből. = KaSz.,, 1890. – Hazai és Külföldi Tudósítások, 1828. II. 39. sz.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.