Középiskoláit a Pápai Református Kollégiumban végezte, Budapesten pedig jogot tanult. 1898 és 1922 között az Országos Levéltár munkatársa, igazgatója. Két évig a Nemzetgyűlési Könyvtárban is dolgozott. Alig volt 17 éves, amikor Tihanyi álnéven írt verseit a Vasárnapi Újság közölte. Pápán részt vett a Pápai Független Hírlap szerkesztésében. Irodalmi munkássága korának hivatalos ízlését, konzervatív szemléletet, erkölcsi idealizmust és az áhítatos hazafiságot követi.
A Petőfi Társaság tagja, 1926 után főtitkára. 1927-ben költői pályájáért a társaság Petőfi-nagydíját kapta. 1923-ban vonult nyugalomba és csak az irodalomnak szentelte életét. Költemények és elbeszélő művek mellet írt történelmi regényeket, irodalomtörténeti tanulmányokat, sőt színműveket is. Legerősebben a Balaton és a kuruc-kor ihlette. Kuruc világ c. színműve a Rákóczi szabadságharc idején, Pápán játszódik. A Pápai Református Könyvtárban égetett cserépből készült mellszobra látható.
Művei: Három pápai diák balatoni utazása. (r.) 1–2. Köt. Bp., 1902. – A pápai református főiskola története 1531–1931. Pápa, 1931. – Első könyvem. (v.) Bp., 1897. – Megjöttek a huszárok. (Vígj.) Bp., 1898. – Pacsirtaszó. (v.) Bp., 1901. – A kompánia rózsája és egyéb kuruc történetek. (elb.) Bp., 1912. – A glóriás Rákóczi. (v.) Bp., 1914. – Régi magyar levelesláda. Bp., 1923. – Pannónia tündére. Balatoni költemények. Balatonfüred, 1926. – Csendes ünnep. (v.) Bp., 1928.
Irodalom: ALSZEGHY Zsolt: ~. = It, 1928. 2. sz., 6. sz. – KOZOCSA Sándor: ~. = Napkelet, 1934.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.