A Pápai Református Kollégium diákja, a Képzőtársaság aktív tagja. Első írásai az iskola évkönyveiben és a Kollégiumi Lapokban jelenek meg.
A budapesti tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként szerzett tanári oklevelet. Két évig, 1943–1945-ben Pápán tanított. Szentgál határnevei adtak indítékot doktori értekezéséhez (Földrajzi neveink élete) is. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője. Ebben a munkában a veszprémi születésű Simonyi Zsigmond utóda. 1952-től az Édes Anyanyelvünk műsor szerkesztője a rádióban, 1979 után a szerkesztőbizottság elnöke. 1963-tól hasonló műsora volt a televízióban is.
Előadásainak nagy szerepe volt a nyelvi műveltség és az anyanyelvi ismeretek terjesztésében. Felbecsülhetetlen értékű az a munka, amelyet a Magyarok Világszövetségében az anyanyelvi konferenciák szervezésével, a határon kívül élő magyarok összefogásáért, nemzettudatuk ápolásáért, nyelvi ízlésük nemesítéséért végzett. Szentgálon az általános iskola falán emléktábla, a lépcsőházban bronz dombormű, Domokos Béla alkotása őrzi emlékét. Munkássága elismeréseként 1970-ben Állami-díjat, 1981-ben Apáczai-díjat, 1992-ben Pais Dezső-díjat, 1992-ben Kosztolányi-díjat kapott.
Művei: Földrajzi neveink élete. Bp., 1947. – Földrajzi névgyűjtésünk múltja, jelen állása és feladatai. Bp., 1949. – Magyar nyelvjárási bibliográfia. (Társszerző.) Bp., 1951. – Szempontok és adatok személyneveink újabb kori történetéhez. Bp., 1952. – Nyelv és élet. Bp., 1953. – A Magyar Nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere. Bp., 1955. – Édes anyanyelvünk. Bp., 1961. – Nyelvőrségen. Bp., 1968. – Emberközpontú nyelvművelés. Bp., 1980. – Bilingérezés. Szógyűjtemény Szentgál XVIII–XIX. századi nyelvéből. Vp., 1989. – Megnől az ember szíve. Vp., 1993.
Irodalom: BÁRCZI Géza: ~, Nyelv és élet. = M. Nyelv, 1953. – KERESZTURY Dezső: Nyelvünk és kultúránk. Bp., 1985. – BENKŐ Loránd: ~. = M. Nyelv, 1986. 4. sz. – POMOGÁTS Béla: A nemzet katedráján. =ÚH.,. 1993. 3. sz. – ELEKFI László: Emlékezés ~ra. = Zeneszó, 1993. 9. sz. – Meghalt ~. = ÚH.,, 1993. 6. sz. – T. Gy. – T. V.: “hogy földműves és akadémikus egyaránt megértse.” = MPK.,.,ép, 1994. 1. sz. – Búcsú ~tól. (Többektől.) = ÚH.,, 1994. 1. sz. – ELEKFI László: Sajog az ember szíve. Meghalt ~. = ÚH.,, 1994. 2. sz. – Búcsú ~tól (GRÉTSY László és társszerzők.) = M. Nyelvőr, 1994. 1. sz. – SZATMÁRI ISTVÁN: ~. = Confessio, 1994. 1. sz.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.