A Pápai Református Kollégiumban tanult, ahol Szatmáry Sándor volt a magyartanára, majd Budapesten az Iparművészeti, később a Képzőművészeti Főiskolán Borsos Miklós és Kmetty János növendéke. Végül a budapesti egyetem bölcsészkarán magyar irodalom és filozófia szakon végzett. Első versei a Valóság c. folyóiratban jelentek meg.
A háború után induló nemzedék egyik legnagyobb költője. Korai versein erősebben érződik a népköltészet hatása, de többnyire keserű hangvételűek. Közéleti töltésűek, ugyanakkor a játékosság és az életöröm is jellemző rájuk. Szülőfaluja és a Bakony népdalkincsét, hiedelemvilágát, folklórját használta fel kifejezésmódjában, képi világában. 1949-től három évig ösztöndíjasként Bulgáriában a népköltészetet tanulmányozta. 1952-ben tért haza és feleségül vette Szécsi Margit költőnőt. 1953-ban műfordításkötetet adott ki a bolgár népköltészet alkotásaiból. A következő évtizedekben műfordítói tevékenysége kiterjedt a délszláv, az albán, a magyarországi cigány és a keleti finnugor népköltészet számos alkotására. Tolmácsolta az európai nagy költők verseit, kiemelkedők Garcia Lorca fordításai.
Az ötvenes évektől a költészetében a dal mellett megjelent az un. hosszúének, a lírát az epikával ötvöző versforma. A hatvanas évek végétől népszerűsége nőtt, egyre több fiatal költő őt tekintette példaképének. Alkotói pályájának ebben a szakaszában a diszharmonikusnak látott valóság elől visszahúzódott a munkába, versben bujdosó lett. Valami sajátosan modern érzékenység és vibráló nyugtalanság kölcsönöz érdekes színt és harmonikus egységet verseinek. Költészete a morálisan gondolkodó, a mindig tökélyre törekvő, kompromisszumot nem ismerő autonóm személyiség magtartásának és gondolatvilágának magas művészi színvonalú megfogalmazása.
Szülői háza 1983 óta emlék-múzeum Iszkázon. Pápán a ref. gimnázium falán elhelyezett emléktábla Somogyi József alkotása. Emléktáblája van az iskola osztálytermében (ahol tanult) és a Világos u. 20. sz. ház falán, ahol lakott. Ajkán a Városi Művelődési Központ felvette nevét, az intézmény folyosóján bronz mellszobor, Vigh Tamás alkotása őrzi emlékét. A Devecseri Kastélykönyvtárban bronz mellszobra, Marton László alkotása látható. Megkapta a Cirill és Metód-rendet, 1966-ban Kossuth-díjat, 1968-ban a Sztugai Nemzetközi Költői Estek nagydíját.
Művei: Tűnj el fájás. Bp., 1949. – A tüzér és a rozs. Bp., 1951. – Szablyák és citerák. (Műfordítások.) Bp., 1953. – A nap jegyese. Bp., 1954. – A vasárnap gyönyöre. Bp., 1954. – Deres majális. Gyűjteményes kötet. Bp., 1957. – A sólymok vére. (Műfordítások.) Bp., 1960. – Himnusz minden időben. Bp., 1965. – Arccal a tengernek. Bp., 1966. – Jönnek a harangok értem. Bp., 1977. – Összegyűjtött versei. Bp., 1978. – Prózai írásai: Adok nektek aranyvesszőt. Bp., 1979. – Naplójegyzetei: Kísérlet a bánat ellen. Bp., 1980.
Irodalom: BORI Imre: Két költő. Novi Sad, 1967. – CZINE Mihály: “Versben bujdosó” ~ újabb lírájáról. = Jelenkor, 1973. 2. sz. – CZINE Mihály: Nép és irodalom. Bp., 1981. – TÜSKÉS Tibor: ~. Bp., 1983. – Égi s földi virágzás tükre. Vp., 1984. – Ötvenedik születésnapján a költőt méltató folyóiratszámok: Kortárs, 1975. 7. sz. – Jelenkor, 1975. 7. sz. – Tiszatáj, 1975. 7. sz. – JÁNOSI Zoltán: A virágnak letérdeplő ember. ~ természetélményéről. = ÚH.,, 1992. 5–6. sz. – GÖRÖMBEI András: ~ költészete. Bp., 1992. – KIS Ferenc: Irások ~ költészetéről. Bp., 1993. – VASY Géza: ~ tanulmányok. Vp., 1993. – TARJÁN Tamás: ~ tekintete. Bp., 1994. – Nagy László bibliográfia. Bp., 1995. (Petőfi Irodalmi Múzeum.) – ALBERT Zsuzsa: Legenda ~ról. = Kortárs, 40. 1996. 10. sz. – TÜSKÉS Tibor: ~ pályakezdésének rekonstrukciója. = Árgus, 7. 1996. 5. sz. – ILLÉS Lajos: ~val törzsasztalnál. = Íróhistóriák. Bp., 1997.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.
