Eredetileg Pawelcze Rozália néven ismert. Középiskolába Veszprémben és Pápán járt. Győrben tanítóképzőt végzett, és a Zirc melletti Weim-pusztán kezdett tanítani. 1954-ben Szentgálra helyezték. Betegsége és az 1956-os forradalmi események miatt hazaköltözött és élete végéig szülőfalujában tanított. Középiskolásként kezdett írni. Első verseit (Fekete Mária néven) a veszprémi Középdunántúli Napló és több országos lap (Vigília, Új Ember, Nők Lapja) közölte. A pár évig működő Veszprém megyei irodalmi csoportnak is tagja volt. Szerepelt különböző antológiákban. A világirodalomból Rilke, a magyarok közül Pilinszky János és Weöres Sándor gyakorolt rá hatást. A hetvenes évektől szívesen élt a szabad asszociációt is kifejező versmondatokkal.
Művei: Úton. (v.) Bp., 1984. – Hazatérés. (v.) (Előszó: VASADI Péter.) Tatabánya, 1987.
Irodalom: MONOSTORI Imre: ~ halálára. = Új Forrás, 1985. 6. sz. – ERDEI János: Tragikum nélkül. = ÉI, 1984. 38. sz. – BÖRÖNDI Lajos: ~ lírája. = Új Forrás, 1987. 2. sz. – EGERSZEGI Ferenc: Egy szép emlékű, halk szavú költő. = N., 1996. jan. 6.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.