Eredetileg Vönöczky Gábor néven ismert. Nemesvámoson kezdte iskoláit, majd 1847-ig a Pápai Református Kollégium hallgatójaként jogot végzett, a Képzőtársulat tagja, a Koszorú, majd a Vándor c. iskolai lapok szerkesztője. Bécsben nevelőséget vállalt, ahonnét 1848 őszén megszökött és honvédtisztként vett részt a szabadság-harcban, az 1849. június 27-én lezajlott Ihászi csatában, majd a bukás után várfogságra ítélték. Kiszabadulása után ref. lelkész Balatonarácson, Balatonudvariban, Litéren, Vörösberényben és Vilonyán.
Eközben 1868-ban a Veszprémi Egyházmegye esperesnek, 1873-ban a Dunántúli Egyházkerület főjegyzőnek, 1874-ben püspöknek választotta meg. 1876 és 1879 között országgyűlési képviselő Tisza Kálmán oldalán. Közel 30 szépirodalmi és más lap, többek között az Életképek, a Magyar Sajtó, a Pesti Napló és a Györök-féle Balaton-Füredi Napló munkatársa. Pap Kovács Gáborként is írt. Szülőfalujában emléktáblája van a református parókián, és Pápán, az Ó-kollégium falán, 2011-től bazaltból és márványból készült emlékműve van a Marcaltőhöz tartozó Ihász major központjában..
Művei: Költemények. Vp., 1870.
Irodalom: Pap Gábor (1827–1895). = Vasárnapi Újság, 1895. 45. sz. – HARMATH István: ~ra emlékezünk. = N., 1977. szept. 10. – PACZOLAY Gyula: ~ról. = ÉT, 1977. nov. 18. – H. SZABÓ Lajos: Pápa és környéke 1848–1849. Pápa, 1994. – ÁCS Anna: Az életképek bécsi forradalmi tudósítója: ~. = Limes, 1995. 4. sz.
Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerkesztő Varga Béla. Veszprém, 1998.